Sziasztok lányok! De jó, hogy ismét együtt vagyunk és beszélgethetünk kedvenc olvasmányainkról, szerzőinkről. Könyves Kati vagyok és mai beszélgető partnereim Maria, Éva és Anna lesznek. Azt gondoltam, hogy a mostani alkalommal olyan könyvekről beszélgetnénk, amelyek párhuzamos történeteket mesélnek el.
Maria: Én imádom Murakami Haruki könyveit. Szerintem ő a párhuzamos világépítés nagymestere, amelyek szabályosan váltakozva követik egymást és külön-külön is megállnák a helyüket. De valahol mégis összeérnek, bár ez nincs kifejezetten kimondva, sőt, az olvasó inkább csak sejti. A Világvége és a keményre főtt csodaország esetében csak sejteni engedi a szerző, hogy a két főszereplő minden bizonnyal azonos. A Kafka a tengerparton című regényében pedig majdnem összetalálkozik a fiú és az idős, kicsit gyenge elméjűként ábrázolt ember és ismét csak sejtetni engedi a szerző, hogy valamiféle misztikus kapcsolat lehet köztük.
Anna: Az ő Univerzumának főhősei a magányosan élő emberek modellfigurái. Egyedül a tömegben. Az ő történeteik, gondolataik, hétköznapi cselekedeteik jelennek meg a regényekben, miközben időnként alámerülnek valahová, például egy erdőbe, a tokiói metrójáratok alá, mintegy próbatétel gyanánt.
Éva: Én e mellett azért is szeretem őt, mivel regényeiben természettudományos és pszichológiai ismeretei is helyet kapnak a leírásokban, általában valamelyik főhős gondolataiban. Ugyanakkor a mindennapi élet apró jelenségeit is képes abszolút részletesen ábrázolni, mint például a főzés. Érzékelteti még a híres japán rendszeretetet is, hogy például szépen összehajtogatva teszik le a hősei a ruhájukat, evés után elmosogatnak stb. Ezek lassítják ugyan a történetet, de egyben nyugalmat árasztanak. Amikor ilyen részeket olvasok, valahogy én is megnyugszom, lelassulok.
Anna: Nekem az is tetszik, hogy Murakami nagyon sok dologra hivatkozik, például zenére, könyvekre, amelyeket, ha nem ismersz, akkor utána tudsz nézni, amivel nagyon sokat tudsz tanulni.
Maria: Szereplőiről folyamatosan adagolja az információkat, például a családi hátterükről. Ezek sok esetben arra mutatnak rá, hogy az illető miért választotta az egyedüllétet. Az érzelem nélküli szexjelenetek részletes leírásai is erre utalnak. Sok haláleset is megjelenik a művekben, nem egy esetben öngyilkosság formájában. Időnként ismétlések is előfordulnak, de ezek számomra nem zavaróak, mivel a hosszú leírások esetében ez nem feltétlenül baj. A nehéz történetek ellenére regényei kifejezetten kellemes olvasmányok, megnyugtatóak, ahogy Éva is mondta.
Anna: Orhan Pamuk Univerzuma török sajátosságokat mutat, amely magában foglalja a birodalmi időket és az utóbbi évszázad, elsősorban az európai értékrendhez való közeledési törekvéseit. E céloknak megfelelően váltogatja modellfiguráit. Érdekes párhuzamosság található szerintem A nevem Piros című regényében, amely a birodalmi idők Isztambuljában, 1591-ben játszódik és egy gyilkosságot derít ki. Ebben mindegyik résztvevő elmondja a maga valóságát, még a halott, sőt még egy rajzolt fa is megszólal mintegy párhuzamos valóságként.
Éva: Pamuk néha beleírja saját magát is a regénybe, például, hogy a főszereplő megkérte, írja meg a nevében a történetét, mint például Az ártatlanság múzeuma című regényében, mely múzeum ténylegesen meg is valósult, sőt, filmsorozat is készült belőle. De a Hó című regényében is megjelenik a végén, mint a történet elbeszélője.
Maria: Igen, de Pamuk szereplői ugyanannak a történetnek a szerves résztvevői, csak más nézőpontból. Ez sok más regényben előfordul, ha nem is ennyire kiemelten. Én inkább Elif Shafakot hoznám ide, ha már török szerzőt keresünk. A Folyók vannak az égben című regénye, mely váltakozva három abszolút különálló párhuzamos szálon fut, amelyek a végén összeérnek.
Anna: Nekem nagyon tetszett ez a regénye, szerintem az egyik legkiforrottabb műve. Szinte három az egybennek nevezhető. Izgalmas, olvasmányos könyv, mely sok új ismeretet is tartalmaz. Sőt, ott van még a bevezető fejezet Assurbanipal i.e. 7. századi asszír ninivei uralkodó a könyvtárban tanulmányozza egyik dédelgetett kincsét, a Gilgames eposzt, mely egy gyönyörű kék lazúrkőre van írva ékírással.
Éva: Igen és ezt találhatta meg 1870 körül az angol kutató, majd került a 2014-es évben a menekült kislányhoz, Narin, és végül a Temze parti hajóban élő vízkutató hölgy, Zaleekhah, iraki származású nagybátyjához. A három történet a végén összeér. A kurd kislány és a vízkutató nőé ténylegesen, míg a 19. századi kutatóé jelképesen.
Maria: Mind a három „főszereplő” modellszerű. Narin, akit a szélsőségesek rabszolgaként használnak, a fiatal kutatónő az emancipált nő modellalakja, és a 19. századi kutató megható története a korabeli Angliában.
Éva: Azért én mindhárom esetben túlzónak, sőt túlírtnak találom a leírásokat és a történetet, de persze többször beszéltünk már arról, hogy éppen így tudja az író érzékeltetni a lényeges gondolatokat.
Anna: És mi a véleményetek Shafak A szerelem 40 szabálya című regényéről? Az is két idősíkban játszódik. Az egyik 2008-ban Bostonban játszódik, míg a másik 1247 körül az iszlám világban, mely Rumi, híres perzsa költő életének egy szakaszát mutatja be.
Éva: Nekem kicsit olyan volt, mint a könyv a könyvben. A főhős, Ella, az elhanyagolt feleség modellje, Bostonban olvas egy könyvet a kiadója megbízásából és közben levelezik a szerzővel, de nem a könyvről, hanem a magánéletéről. A mai szál ténylegesen róla szól.
Maria: És a szerző időnként megfogalmaz szabályokat, de valójában nem is a szerelemről, hanem az életről. Szám szerint negyvenet.
Anna: Szerintem ide tartozik Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja, akinek biológus végzettsége megnyilatkozik írásaiban, továbbá a kisebbégi sorsok bemutatása, legyenek azok zsidók, ókori görögök leszármazottjai. De témánkhoz a Jákob lajtorjája című regénye áll közel, amiről egyszer már beszélgettünk. Ebben Murakamihoz és Shafakhoz kicsit hasonlóan váltakozva szerepel a nagyszülők, Maruszja és Jakob és az unoka, Nora története. Így két idősíkban játszódik a történet.
Éva: Ulickaja regénye ugyanakkor gyakorlatilag, nagy vonalakban ugyanazon a helyszínen játszódik a fő szálakat tekintve, csak két idősíkban bontakozik ki. Bár a szereplők Univerzuma, melyen társadalmi rendszert értem, valójában változik.
Maria: Igen, ennyiben eltér az előzőektől. Ulickaja regénye egy családtörténet, míg a többi esetében nincs ilyen jellegű kapcsolat.
Kati: Nagyon köszönöm nektek az izgalmas beszélgetést! Gondolatban sok helyen jártunk, több Univerzumot kerestünk fel. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy mindegyik emlegetett regény igazi remekmű a maga nemében. Szereplőik az ábrázolt korszak és Univerzum modellfigurái, akiknek az „emberi laboratóriumbéli” cselekedetei mindannyiunkat gondolkodásra serkentenek.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/