Tengervihar
Viharban áll most a tenger,
Vad hulláma a partok szélét dúlja,
Odébb lök egy halászhajót,
Ma már úgy sem lesz több útja.
Szél süvít és villám csattan,
Sziklaszirtek zúgnak,
Apró rákok, a szép sirályok
Fedezékbe bújnak.
Csak egy sellő kapaszkodik
A holdfénnyel szórt sziklán,
Tengermoraj megrémíti,
S a sok cikázó villám.
A nagy hegy alól figyelem,
Égkék szeme villan,
Egy nagyobb mennydörgéstől
A hableány elillan.
Csak álltam ott ázottan,
Meredtem utána,
Csendben néztem ahogy elnyeli
A kék tenger hulláma.
Tán vágytam én is a végtelen,
Hívogató mélységre,
Így félelem nélkül álltam a
Sziklaszirtek szélére.
Figyeltem csak némán,s közben
Arra gondoltam,
Hogy a háborgó tenger alján
Most egy hableány voltam.
Láttam magam előtt az
Éjkék tenger közepét,
A fenékre szőtt, csalfán ringó
Zöld hínárok szőnyegét.
De lassan elcsitult a vihar,
Most épp kelet felé állt,
Néhány eltévedt, kacér hullám
Az arcomba talált.
S már megint a sok álom,
Számos mesebeli,
Ilyenkor a képzelet a valóságot
Másfelé tereli.
S ha véget ér a vihar,
Nézd meg, merre fúj a szél,
Neked sem baj, sőt néha jó,
Ha kicsit más irány a cél!
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.