Tűz rám a koradéli nap,
fényébe merülök.
Perzsel, szinte éget, mégis,
jó, ahogy itt ülök.
Nem mozdulnak a levelek.
Lelkedbe révedek.
Megáll az idő a pillanat előtt,
mikor rájövök:
nekem te vagy örök.
Csitul a zaj, vékony a jég.
S a kuszaságban, mi törött,
most összeér.
Jövök.
Nekem te vagy örök.
Author: Szelidi Gemma
Gyerekkorom óta fontos része az életemnek az irodalom, a zene és a mozgás. Írással komolyabban az utóbbi években kezdtem el foglalkozni. A hétköznapi pillanatokban, a természetben és az emberi kapcsolatok finom rezdüléseiben keresem azokat a képeket és érzéseket, amelyekből verseim születnek. Az írás számomra egyszerre elmélyülés és szárnyalás.