Rózsa Iván: Soha már!

Rózsa Iván: Soha már!

Soha többé háborút!
Soha többé bajt és bút!
Ifjonti álmom újra megtalál:
S szólt a holló: „soha már!”

Soha többé irigységet!
Soha többé álszentséget!
A nép bizakodva visszavár:
S szólt a holló: „soha már!”

Második eljövetel a remény;
Sötét éj után újra fény!
Naiv vagyok, vagy tán mégsem:
S szólt a holló: „sohasem!”

Tele a búránk a bűnözőinkkel!
Fehérgallérosok helye is sitten!
Eljön az igazság órája, ugyebár?
S szólt a holló: „soha már!”

Ne légy oly borúlátó,
Mint ez a vészmadár holló!
Más világ lesz, ideje már:
S szólt a holló: „soha már!”

Vagy legyen vége a kalandnak?
Új bolygón, új életek fakadnak?
Megváltozunk emberek egészen:
S szólt a holló: „sohasem!”

Károgó varjú tán ez a holló…
De nem volt semmi hiábavaló!
Éltünk pár évezredig merészen:
S szólt a holló: „sohasem!”

Kevély urak tereltek vágóhídra;
Tekintet nélkül ifjú korunkra;
Minden így marad ezután?!
S megenyhült a holló: „soha már!”

(A The Alan Parsons Project
Edgar Allan Poe ihlette CD-jét hallgatván…)

Budakalász, 2026. augusztus 7.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reggel

Pókhálón keresztül köszönt a hajnal, rigó rikolt a reggelbe robajjal. Pár óra álom, s benne az együttlét, átölelve egymást, s vele az örökkét.   Míg

Teljes bejegyzés »

A Múzeumkertben

Március vége volt, erre tisztán emlékszem. Az a különös, lebegő délutáni csend ült a Múzeumkerten, amelyet csak a tavasz tud hozni: már nem a tél

Teljes bejegyzés »

Romantika-kapcsoló

Miért van az, hogy mikor már a türelmem is elfogy, a semmiből előhúzol egy giccses filmes jelenetet? Mintha lenne rajtad egy kapcsoló, ami másra nem

Teljes bejegyzés »

Kedves, kecses szerelem

    Kedves, kecses szerelem     Egy lelkem egy testben lebeg veled, kedves szerelmem.   Egy kecses szerelmes egy rejtelmes szerelmet keres.   Egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács-Hargitai Anikó

Őszi táj

Kései napfény zizegése, balatoni vidék pihegése, halkuló színek sziszegése, a nyárutó pisszenése most győz,   Lehulló levelek futkosása, rejtelmes rakottya roppanása, kecskekapor koppanása, szól a

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács-Hargitai Anikó

Ilyen egyszerű

Sóhajtástól alélt bársonyparittya bozontos bábakonty közt megbúvó üveggolyók barnuló nap sugarában borfüge érik döngicsélő méhrajba csap bele a villám könnyező álomból ébred a hajnali szellő

Teljes bejegyzés »