Dományi Zsuzsanna: Kutyamennyország
Aznap reggel valami különös, borzongató érzés kerítette hatalmába. Érezte, hogy ma valaminek történnie kell. Nem maradhat itt örökre! Elég ebből a sanyarú életből! Szeretetre vágyott. Egy ember közelségére, aki megérinti a lelkét, megsimogatja a bundáját, és mosolyog rá. Aki szereti őt — és akit ő is szerethet. Jó itt, kap enni és nem bántják, de igazi gazdára áhítozott. Valakire, akihez tartozhat.
Éjszaka megint félt a harmadik szomszédtól. Tudta, hogy a rácson keresztül nem tud átjönni, hiába őrjöng. Szegényt agyonkínozták, éheztették, verték ott, ahonnan kimentették – de Tacsi azért mégis félt. Rettegett, szívében érezte a másik eb fájdalmát, hallotta jajkiáltását, és remegett. Mindig reszketett, ha erőszakot érzékelt a környezetében. Ez sokszor előfordult. A menhelyen nem bántották őket, de ahonnan odakerültek, ahonnan kimentették őket, ahogy, amilyen állapotban megtalálták kutyatársait, az borzasztóan fájdalmasan érintette. Fájt értük a szíve. És egy kicsit önmagáért is. Miközben ezen gondolkodott összekuporodva, egy könnycsepp gördült végig fénytelen szőrzetén.
Mégis bizakodott. Sejtette, hogy ma valami megváltozik. Beleszimatolt a levegőbe, és tudta! Nemcsak a tél közeledtét érezte az orrában, volt ott valami más is. Valami reményt keltő, ami véget vet ennek a ketrecben való, szomorú életnek. Hallott róla, hogy vannak kutyák, akik minden nap többször kapnak enni, saját fekhelyük van, megsimogatják őket, és még szeretetet is kapnak. Ilyen kutya mennyországra vágyakozott ő is!
⸙ ⸙ ⸙
Magányosan ébredt. Lassan mozgott, nehezen kelt. Kicsit még duzzadt a térde a tegnapi kapálástól. Nem kellett volna a virágágyást is megcsinálnia. Ráért volna ma. De olyan szépen sütött a nap. Akkor már úgy belejött a munkába. Na, mindegy, majd ma pihen, és mindjárt enyhül az ízületi gyulladása. Pihenni fog, ezt elhatározta. Csak felmos, elszalad a boltba, hazafelé beadja a tejet meg a kenyeret Rózsikának, kimossa a fehéreket, rendbe rakja az ő Józsefe sírját, és kész, mára ennyi! Utána jöhet a vargabéles, lábakat fel a sámlira, rövid pihenés és indulás!
Igen, ma lesz az! Ma fogja intézni! A három órásival el is tud menni. Ha szerencséje van, a negyed ötössel vissza is jöhet. De jó lesz! Végre nem lesz egyedül! Buksi, Kormos, Brúnó… Mi a megfelelő név? No, hiszen ahhoz előbb meg kell találni Őt. A többi megy magától. Most kávézás pászkával, tegnapról ott a krumplistészta. Finom lesz ebédre. Ma nem kell főzni, bele fog férni minden a napba.
⸙ ⸙ ⸙
Jöhetne már a busz! Azért még hűvös ez a március. Jól esett a séta a megállóig. Le kell mozogni a tésztát! De most már jöhetne! Kezd a lába is fájni. Jó illata van ennek a szafaládénak. Vajon fog neki ízleni? Biztosan. Ezt még az emberek is szeretik, nemhogy a kutyák! Na, megjött. A Feri. Ő vezeti. Hamar oda fogunk érni. Úgy megy, mint a meszes.
Csak legyen ülőhely. Múltkor is, mikor a Rózsival utaztak, az egyik kanyarban, ahogy a forgónál trécseltek, majdnem lecsúszott a harisnyatartója, ahogy nekiért a virágos szatyor. Mekkorát nevettek Rózsival. Azután lehuppantak a dupla ülésbe. A városi piacig jót beszélgettek.
Mindjárt le kell szállnia, jelezni fog. Itt a telep. Már érezni a szagot. Pedig gyakran takarítanak, de hát százötven kutyával nem lehet mit kezdeni. Szagosak, és kész. Na, de ma ő egyet innen hazavisz. A legkedvesebbet, aki rámosolyog. Mert a kutyák tudnak mosolyogni. Csak ezt nem minden ember ismeri el.
Megint az a nő van, aki a múltkor. Hogy ez még nem ment nyugdíjba?? Na, mindegy, lehet, nem is olyan idős. Most is barátságos, mutatja az újakat. Két hete csupa nagytestű volt, az nem érezné jól magát az ő kis kertjében. Micsoda viháncolás, acsargás és fülsiketítő vinnyogás. Mind azt akarja, hogy őt válassza. Szegények…
Ma biztos talál egy picit. Egy kicsikét. Olyan neki valót. Hát ez? Ez a vakarcs? Ez a kis szomorú tacskó. Fel se néz? Pedig milyen kis helyeske. Barna-fekete. Egészen kedves a pofija. Hadd lám csak! Jaj, de szomorú a szemed.
– Hadd lássalak! Kelj fel kiskutyám, kelj fel! – szólt barátságosan Ilonka néni a négylábúhoz. – Hogy került ide ez a kutyus? – fordult a telep vezetőjéhez az idős asszony.
– Úgy találták állatmentők az erdőben. Egy fához kötötték az illegális szeméttelepen. Ki tudja, hány napja vonyított ott… Az elszórt csomagolópapírokról nyalogatta a zsírt. Valami húsüzem dobhatta ki ott a szemetét. Az mentette meg az életét! Így nem halt éhen – háborgott a keki nadrágos, bakancsos nő.
Ilona arcán mély együttérzés látszott. Leguggolt a kutyushoz, amennyire fájós térdei engedték. Belenézett az eb szemébe. Sopánkodva megszólalt:
– Hát ilyet csináltak veled? Hát ilyet? Te kis prücsök! Tacsi, Tacsikám! Hát jössz az Ilonka nénihez lakni? Nagyon jó lesz, meglátod! Mindenhová együtt megyünk majd, a boltba, a Papához a temetőbe, a Rózsihoz.
Mondandója közben óvatosan megérintette a megszeppent jószágot, aki barna, meleg tekintetével azonnal elbűvölt mindenkit, aki csak ránézett. – Majd meglátod, milyen rendes lány az a Rózsi! – mondta Ilonka, és a szatyrában kezdett kotorászni. – Hoztam neked valami finomat! – mondta, és átnyújtotta a szafaládét a kiskutyának.
Tacsi felállt. Lassan megemelte a fejét. Beleszagolt a levegőbe. Ilonkának sült csirke illata volt, és valamilyen virág. Talán levendula. Kedves embernek tűnik.
Talán nem fog bántani – gondolta a kutyus, és őrült csóválásba kezdett. – Az övé leszek, az övé! Vigyél el, a tied akarok lenni! A te kutyuskád akarok lenni, ILONKA! Micsoda furcsa név, de nem baj. Majd megszokom. Beléd akarok bújni, érezni, hogy a fülemet vakarod, hogy a bundámat fésülöd, hogy tele a pocakom, hogy szabad vagyok…
– Nem lesz vele gondja, ezt már megtörték, de nem alattomos. Sose kapott meg. Vigye csak el! Jöjjön, aláírjuk a papírokat! – bíztatta a telep tulajdonosa Ilonkát, és az iroda felé vezette.
⸙ ⸙ ⸙
– Tacsikám! Mi a baj? Nem találod a helyed? Meg kell csinálni a tavaszi nagytakarítást, tudod? Most aztán telepakoltam az összes kedvenc helyedet könyvvel, meg függönyökkel, mi? Nem tudsz kényelmesen elhelyezkedni, ugye? Te kis vacak! Meg kell csinálni a nagytakarítást a gazdinak. Tudod? Mit mondasz, te kis drága? Mit mondasz az Ilonkának Tacsi? Megyek, leviszem a szemetet Tacsikám. Mindjárt jön a gazdi, és utána engesztelésül megkapod a hagymás májat, jó?
⸙ ⸙ ⸙
Tacsi megnyugodott. Elfogadták. Szeretik. Itt jó helye lesz, biztonságban van. Most már egyenesbe került az élete. Nem is emlékszik arra, ami azelőtt volt. Mintha meg se történt volna. Ilonka azt mondja, egy hónapja fogadta be. Neki az időről fogalma sincs, de nagyon jó itt!
Jól esne evés előtt egy kis szundítás. De hol? Az asztal alatti hely foglalt. A foteljében valami ablakrongyok vannak. De az ágy szabad. Ott jó lenne. Puha ágynemű. Odakucorodott. Összegömbölyödött. Finom meleg van. Érezni a levendula illatot. Sose gondolta volna, hogy még életében eljut a kutyamennyországba.
Author: Dományi Zsuzsanna
Gyermekkorom óta történetek születnek a fejemben. Mindig is mélyen vonzottak a művészetek – a képzőművészet, a tánc, a színház és a film –, de legnagyobb hatással az irodalom volt rám. 2000-ben színháztörténészként, 2008-ban gyermekkönyvtárosként végeztem. Tizennégy éven át dolgoztam gyermekkönyvtárosként, jelenleg iskolakönyvtáros vagyok. Hivatásomnak tekintem, hogy megszerettessem a gyerekekkel az olvasást, és hozzájáruljak ahhoz, hogy olvasó felnőttekké váljanak. Első meseregényem, a Boszi és Tücsök, avagy két jó barát a Karéjosból 2023-ban jelent meg. A történet folytatása, a Boszi és Tücsök a Zöld-Floki-szigeteken 2024-ben látott napvilágot. Mindkét kötet a 6+-os korosztálynak szól. Főhősei Fortélyos Emerencia jó boszorkány és varázslósegédje, a torkos Tücsök macska. Meseregényeimet szójátékokban gazdag, választékos nyelvezet jellemzi, amely játékosan bővíti a gyerekek szókincsét; a humorral és kalandokkal átszőtt cselekmény pedig élményszerű olvasást kínál. A mesék vizuális világát Bodonovich Márta akvarell illusztrációi teszik teljessé. Gyakran látnak vendégül óvodák, iskolák, könyvtárak író-olvasó találkozón, olvasásnépszerűsítő foglalkozáson az ország különböző pontjain. Jó érzéssel tölt el a gyerekekkel való találkozás. Nagy örömömre 2025-ben és 2026-ban rövidprózáim jelentek meg az Irodalmi Rádió antológiáiban. 2026 óta gyermek- és ifjúsági irodalmi szakember vagyok. . Bár elsősorban gyermekeknek írok, szívesen fordulok a felnőtt olvasóközönség felé is. Weboldalam: domanyizsuzsanna.hu