A haza tisztelete

     A haza tisztelete

 

 

Egy hazád van neked Európa közepén,

hol hűs patakok csobognak zöld erdők rejtekén.

Tavasszal ott nyílik millió csodás hóvirág,

a Föld kerekén nincs hozzá hasonló színvilág.

 

Aranyló rónákon és hófehér bérceken,

zöldellő mezőkön és színpompás réteken,

díszes madarak édes násztáncot járnak,

tollaikkal sepregetik a magyar tájat.

 

Nyaranta varázslatban izzik az alföldi táj,

ahol pulzál ezernyi csodálatos délibáb.

Vihar után az égen ragyogó szivárványt

bűvösen festi meg a sok égi királylány.

 

Kisfalukban a muskátlik örök piros illata,

gyönyörű városokban a buzgó nyüzsgés zaja

 biztatóan szól hozzád minden nap:-Indulj hát haza,

rohanj, hisz vár reád egy fergeteges éjszaka!

 

Szikrázó napfényben, utcákon és a tereken

csak itt születik örök, igaz magyar szerelem.

Boldogan csacsog hozzád a bájos kedvesed,

aki gyöngéden fogja örökké a két kezed.

 

Szeptemberben minden lehulló sárga falevél

az őszi széllel vitorlázik a lenyugvó nap felé.

Téli estén, amikor szállingózik a fehér hó,

az égen boldogan száguld a kacagó Télapó.

 

Messze járó testvér, ki a távolban bolyongsz,

lelked izzó lángja itt, a Kárpátok mentén lobog.

A múltad bizonyítja, hogy te vagy a szép jelen,

a jövő képét te festheted le ezen a drága helyen.

 

Bárhová is sodor a viharos élet,

mindig a hazaszeretet vezéreljen téged.

Mert a rög, mely ringatott, és a hűs forrás vize

örökké hazavár, hogy itt dobogjon a szíved.

 

Cserepka István

 

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A világítótorony utolsó őre

  Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Az utolsó szó jogán

Soha nem gondoltam, hogy ez velem is megtörténhet. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy az emberek, ahogy megszületnek, úgy meg is halnak. Azt is tudtam,

Teljes bejegyzés »

Hány élete van egy cicának ? ( Az enyémnek négy biztosan, de itt és most csak kettőről lesz szó ) I. Lodzsa vagy hátizsák Úgy

Teljes bejegyzés »

„ Örökkévaló  univerzumban „   Október végi ősködök szálltak le a Földre. Nem töri át se Nap, se Hold, se semmi csillag fénye. Örvénylő kék

Teljes bejegyzés »