Meghalok,
és te észre sem veszed,
csendben hagyom itt e világot.
Hátra hagyok mindent,
mindent mi eddig bántott,
itt hagyom a világod.
Egyedül maradsz,
rám már nem lesz szükséged,
egyedül nézed ezt a szürkeséget.
De néha gondolj majd rám,
s érezd ahogy szorítom kezed,
ahogy remegő kézzel törlöm le könnyedet.
S ha állnál majd a sírnál,
hol hamvaim nyugszanak,
harsogjon nevetés, könnyek ne hulljanak.
Jusson eszedbe, mily vidám volt velem az élet,
ne remegjen a test,
örvendjen a lélek.
Jusson majd eszedbe,
minden apró emlék,
mi napjaid szépítették.
Gondolj majd rám,
s arcodon legyen hát mosoly,
emlékeidben ne legyél fogoly.
Meghalok,
s rád hagyom e földi létet,
de egy másik életben, várlak majd téged.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.