Minden nap várom a csodát.
A csodát, ahogy hazaérek,
belépek a szobába és te ott ülsz az ágyam szélén.
Egy pillanatra meg fagy a levegő,
majd hirtelen elönt a forróság.
Tekintetünk összeér.
Szemedben ott van a kislány, a félénk.
Halkan csak annyit mondasz:
-Szia. Itt vagyok, és maradok.
Én nem találom a szavakat.
Csak hozzád lépek,
és úgy ölellek magamhoz, mint még soha.
Némán hallgatok, ölellek,
s rám zúdul ezernyi emlék.
Ezernyi öröm, s megannyi mostoha.
Melletted tanultam meg sírni,
s te voltál ki mellett tudtam őszintén nevetni.
Te voltál ki fel segített állni,
S te voltál ki segített mélybe taszítva hullni.
Most mégis ölellek,
ölellek és vágyom.
A csodát mégis valahogy minden nap várom,
hogy egy nap,
egy nap ott ülsz az ágyon…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
