Halk morajlás szédít,
emlékek áznak patakban,
tépődnek s foszlanak szerteszét.
Csobogás ad keretet szavaknak,
fák lombja kerít ívet hajának.
Kecses madár száll rá az ágra,
tollait rebegteti, pilláit szépítgeti,
s nektárért szalad a méh,
haladt át bokrokon, zord havason,
hol vacogott, ám átölel a meleg nyár,
s kezek hőjének odújában,
hűs fák árnyékában
pihent meg a kis gida.
Ahogy a nap kelt fel,
úgy fáradt lassan el
s békésen nekidőlt, ölibe ült,
hol már karolta át a meleg nyár,
ki játszott kicsiny ujjaival.
A természet nagy vihara ült le,
pihent meg kis időre,
hol bokádat simítottam.
Ó, te fagyos Január!
Elmúltál, s itt maradtál.
(2025. május 5.)
Author: Hebling András Ernő
Hebling András Ernő vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója. Már gimnáziumi éveimben közel kerültem az irodalomhoz, ekkor kezdtem el verseket írni. Költészetemre különösen Radnóti Miklós, a kortárs alkotók közül pedig Somogyi Csaba versei gyakoroltak nagy hatást.
