Semmihez nem fogható, ha a lélek érint lelket,
Amikor nem te irányítasz, csak, mint filmet nézed.
Utólag tudod csak megfejteni, miért vonzhat magához,
De nehéz néha felismerni, emel csak és nem korlátoz.
A lélek egy másik lelket oly lágyan érint meg,
Lehet köztük akár tengernyi távolság, vagy hegy.
Igazi érintés, ha megadatik köztetek, valóságos kegy,
S ott aztán az egész éned lángra lobban benned.
Biztosan tudod, hogy valahogy egymáshoz tartoztok,
Akkor is, ha előtte a másik létezéséről sem tudtatok.
Egy furcsa érzés, mi köztetek oly könnyedén éledt,
Mély és erős kötelék, mégis természetesnek érzed.
Nem lesz mindből szerelem, világokon átívelő,
De mégis nagyon fontos, mint maga a levegő.
Megtanít arra, mikre még talán nem is gondoltál,
Leckét ad, s fejlődhetsz, anélkül, hogy belebuknál.
Először csak lágyan értésedre hozza, mi az,
Mit a tükör mutat, hol van, ami tényleg igaz.
S min változtass, hogy igazán önmagad lehess,
Mert ez vezet ahhoz, hogy a jelenben az életed élvezd.
Az érintés, ha felkészülten ér, az égig repíthet,
De ha korán érkezik, akár földbe is döngölhet.
Nem vagy már egyedül, ezt a csatát közösen vívjátok,
Ha megengeditek, hogy a másik megismerje hibáitok.
A szikra, mi köztetek él, hatalmas energia,
Ösztönös, ahogy a lélek a javára fordíthatja.
Lehetsz napfény és bevilágíthatod a világot,
Megmelegítheted társad szívét, ha kőbe záratott.
Nem mindenki tud élni vele és ez nem szégyen,
Van, aki feladja a legjobbat tudatlan félelmében.
Remélem nekik később új lehetőség adódhat,
Mert lelkitársként élni a legszebb a napokat.
2026.01.19.
Author: Szabó Szabina
Komlón születtem, ott jártam általános iskolába, a középiskolát Pécsett végeztem az akkori Kero idegenforgalmi szakán. Itt Okj-s szakmákat szereztem. Veszprémben, a Pannon egyetemen szereztem diplomát turizmus – vendéglátás szakon. Németül és angolul is beszélek, igyekszem a tudásom szinten tartani. Két gyermekes családanya vagyok, aki nagyon szeret olvasni, kreatívkodni és írni. Ezek mellett szeretek díszíteni, önkénteskedni, sütni, gyerekekkel foglalkozni. Gyermekkorom óta a versek azok, amikben ki tudom fejezni az érzéseimet, gondolataimat. Eleinte az iskolai órák, az első szerelmek ihlettek meg, később búcsúbeszédeket is írtam, és mondtam fel. Iskolai ünnepélyeken szavaltam verseket, már korán tudtam, hogy ezekhez vonzódom. Jelenleg a versek mellett meséket is írok a helyi Sétáló egyik állomására. Szeretem a kihívásokat is. Több történetbe is bele kezdtem az évek során, a célom az, hogy ezeket véglegesítsem, legalábbis folytassam. Szeretek új dolgokat kipróbálni, ezért helyben részt vettem, majd magam is szakköröket tartottam a falunkban, így megismerkedhettem a nemezeléssel, papírfonással és a hímzéssel is, valamint picit a makraméval. Nagyon szeretek kézzel készített, egyedi ajándékokat készíteni. A célom: saját könyvek kiadása, akár vers, akár mese, akár történet legyen.
