Permutacio
A büszke hőség végre mégis enged,
Oltárt emel a múló nyár.
Egy fohásszal kér most csendet,
S az égből esőre vár.
Ezüst nyilakkal mossa el a múltnak, Sűrű cseppek súlyos ritmusát.
A lázadó tüzek mind elaludnak,
Hallgasd az égnek néma himnuszát.
Felhők függönye mögött ,
Vakon egy áldozat kering.
A perzselő múlt végleg elköltözött,
S a fákra a szél ír hitet megint.
Az ősi rend most újra éled,
Mit eltakart a por s a perzselő fény.
Az eső ma a szomjazó lélekbe téved,
S feldereng újra a remény.
A szürke felhők súlyos függönye mögött,
Egy tiszta hajnal jön ígéretként.
A perzselő múlt végleg elköltözött,
S a megfáradtaknak suttog már a szél.
Author: Thiesz János
Thiesz János vagyok, Kalocsán élek. Szeretem a természetet, amit általában kerékpárral járok. Sok gondolat és írás a természetetjárás közben születik meg. Az irodalom mellett a történelem iránti rajongásom is gyakran visszaköszön az írásaimban.
