HIÁBA A HARC .
Harcolok ,de csak magammal
és nem veszem észre ?
Miért nem értem meg ,
ha ez így lesz soha nem lesz béke ,
béke bennem a szeretet csendjében .
És még sem bírom abbahagyni
kell a szenvedés a szenvedésre .
Kiszámíthatatlan az új nap
mely még mindig rám virrad
( meddig akarja )
Álmodni már nem álmodom régen ,
eltörölte a tudat , s marad reggelre
a csuromvizes képzelgésem .
De ha mindent reálisan látok
nem a felhevült fényben cikázok .
Igen, marad az elfogadás ténye ,
de még ki süt a nap akkor is
ha már nekem vége .
2025.09.27.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
