Egyszer furcsa dolog esett meg velem. Kirándulni készültem, de hallottam, hogy a szomszédban nagy öröm van. Ugyanis a szomszédom unokája kismacskát kapott ajándékba. Nem kell semmi nagyot gondolni, csak egy egyszerű cirmos, amelyből 12 akár egy tucat. De a kislány bizony ezzel nem törődött, én mosolyogva nyugtáztam e gyermeki tiszta örömöt, ami sajnos már nem túl gyakori. De az örömöt nagy szomorúság követte, ugyanis nem vihette haza a kis nyávogó ajándékát. Mert otthon apjuk kiváló vadászkutyája nem lelkendezett volna érte ennyire. Vagy inkább túlságosan is örömködött volna neki, ami nem biztos hogy hosszú jövőt jelentett volna számára. Hallottam, hogy iskola után mindennap meglátogathatja. Szipogva bár de búcsúztak, mikor én még az ablakomon kihajolva nézelődtem az alkonyoló világban. Másnap kora reggel indultam még a nap is mélyen ült a horizont alatt. A kiscica az utcára néző ablakban figyelt ahogy elhaladok a ház előtt. Ekkor én is jobban szemügyre vehettem. Cirmosságába fehér és vörös foltok látszódtak még. Igazán különleges volt tarkaságával azt meg kellett jegyeznem. Kék kis szeme élénken figyelte mikor eltűntem az utca sarkon.
A napkelte már az erdőn ért engem, az elsárgult levelek mint tarka esőcseppek úgy hullottak köröskörben. Minden lépten susogott és zörgött. A magasles ahonnét körül tekinthettem nem volt túl kényelmes de nem is lakni készültem oda. Az előttem elterülő őszi táj oly megnyugtató volt hogy azt már leírhatatlan talán. Napközben láttam én onnan mindent. Az őszi mezőgazdasági munkálatokat, a kutató őzeket, a keresgélő dolmányos varjakat. Na és persze olyan ragadozókat, akik a civilizációtól elszakadva ösztöneiknek engedelmeskedve a vadászat ősi hívására feleltek. Ebben az esetben fekete fehér házi macska. Úgy látszott ez a macskák napja. Ez a példány már jó a korosabb kandúr macska volt. Nagy kerek feje és hengeres vaskos teste volt bizonyíték hogy ahol nevelkedett és itt is a mezőségben, igazán sikeres vadász hírében állhatott. Ez a nagy tarka vadász úgy egerészett tőlem 80 lépésre mintha csak valamelyik távoli földrész ős dzsungelében nagyvadként tenné ugyan ezt. Szemem láttára bizonyosodást szerzett arról hogy az életben mindig oda kell figyelni, hogy mi van körülöttünk. Mert ugyanis egy közeli kökényesből fiatal róka lesett rá és mire feleszmélt már rá is tört e vörös hercege a mezőnek. De az a híres macskafürgeség nem hagyta, hogy ebéd legyen így egy magas kőris fa oltalmát kereste. A faágak közé hamar felszökkent és onnan megvető, haragos tekintettel nézett vissza a híres ravaszra. Ezt bizony én megmosolyogva konstatáltam. Valószínűleg a róka megérezhette illatomat mert csak hamar odébbállót és vissza se nézett a puha városi falatra. Még egy darabig gyönyörködtem egy nyüzsgő flóra és faunán de aztán elindultam haza. Mire a környékünkre értem alkonyodni kezdett. A denevérek a közeli templomtoronyból épp úgy manővereztek felettem, mint pár hónapja a fecskék fürge népe. A lakásomtól 3 saroknyira az egyik kapualjban egy kóbor alak szólt rám. A tarka subáját rögtön felismertem,a szomszéd kislány kiscicáját. Nem kérdeztem tőle hogy hogyan került ide, de legalább bántodás nélkül várt itt.
Így fölvettem és indultam vele tovább hazafelé.
A táskámban össze gömbölyödve meglapult és csak akkor dugta ki a kis fejecskéjét ha a kezemet a táska szája előtt tartottam. Ilyenkor megsimogattam és hallgattam a bűvös éneket, a dorombolást . Mire hazaértem már az unoka is tele sírta minden zsebkendőjét. Valami okból nem akartam hálálkodást és vállveregetés gesztusát így csak az ablakba tettem és visszasétáltam egy közeli furgon takarásába. Tudatlan nem szólt meg csak nézett csodálkozóan hogy ő miért lett csak ott hagyva. Így a zsebemben kutatva egy makkot találtam és azzal dobtam meg az ablaküveget. Erre nyílt az ablak és elképzelhető volt milyen öröm lett odabent. Jóleső érzés járt át engem aminek örömére tettem még 2 kört a háztömb körül. Mikor ajtómhoz értem vacakolni kezdtem az ajtóm zárjával. Mert hát nem fiatal ajtó és nem mindig azt akarja amit én akarok. Ekkor a kislány lépett hozzám hogy pici cicáját megmutassa és elmondja hogy megszökött de már azóta meglett.Gratuláltam és megcirógatta mindkettőjük fejebúbját.
Íróasztalhoz telepedtem a nyitott ablaknál még hallottam hogy búcsúzik a kis barátjától
-Jó éjt ! Ne csatangolj el most már Bolyongó.
Author: Karsai Zénó
Kedves Olvasó! Wass Albert, Móricz Zsigmond,Ernest Hemingway,Fekete István és Rejtő Jenő munkássága már gyermekkorom óta nagy hatással voltak rám. 4 évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Kezdetben verseket írtam, utána pedig az elbeszélések következtek. A munkámból kifolyólag rengeteg időt töltök a szabad ég alatt és objektív szemlélőként figyeltem meg a természetet, annak minden szépségével és rendjével együtt. A mezőgazdaságban és lótenyésztésben szerzett tapasztalataim sok írásomnak adott ihletet. A bejegyzéseimben szerteágazó témákról fogok írni, mint például természetjárás, vadászat, kutyatartás- és tenyésztés, mezőgazdaság, lótartás- és tenyésztés, történelem és irodalom.