Holnap már tisztább lehetne az ég,
ha ma nem szórunk újabb port bele.
Mit ma elvetünk, egyszer visszatér,
s a jövőnket írjuk meg vele.
Holnap talán békésebb lesz a szó,
ha ma hozzá az olvasás is értő.
A szavak mögött ott egy egész világ,
mit tolla hegyéből fakaszt a költő.
Holnap vajon ott állnak még az erdők?
Vagy csak nézzük, hogyan fogy árnyékuk?
Amit ma megóvunk: az örökségünk,
amivel az eljövendőt szolgáljuk.
A holnap nincs még kőbe vésve,
és nem vár minket másik világ.
Ha nem gondozzuk méltón kertünk,
fönt sem vár ránk a szebbik ország.
Ha visszanézünk lábunk nyomára,
mit lépésünk hagyott pergő homokban.
A holnapok már tegnapokká lettek,
és jelünk visszhangzik jövő korokban.
Megjelent a Holnap Magazin oldalán.
Author: Mészáros Csaba
Írással keresem azt, ami a felszín alatt marad: az ember és a világ közti feszültséget, a csendet a zaj mögött. Verseimben és prózáimban gyakran jelenik meg a természet mint tükör és mint menedék, ahol az ember újra szembenézhet önmagával. Foglalkoztat a társadalom működése, a felelősség kérdése és az a hajlamunk, hogy kívül keressük azt, amit belül kellene rendbe tenni. Írásaim egyszerre próbálnak kérdezni és szembesíteni, néha nyersen, néha csendesebben. Igyekszem közelebb kerülni a valóság és az igazság közötti határvonalhoz. A természet számomra nem díszlet, hanem alapállapot, amihez újra és újra vissza kell találnunk. Az alkotás számomra út és eszköz: egy folyamat, amelyben az ember lassan leveti a felesleget és hat a környezetére. Abban hiszek, hogy a változás mindig egyéni szinten kezdődik.
