Hatlapos
Anyám szereti
A hatlapost.
Készíteni szereti.
A családi mítoszt,
A szertartást
Ami körül lengi.
A csillogón elismerő
Dícsérő szemeket,
A jelzés értékeket.
Az ismételt jelentést
Amiben újra létezik
Az ünnepi asztal,
A kávé ízű fakanál,
És körben ül a család,
Rokon értelem diskurál.
Szeretem a hatlapost…
De anyám már nem tudja;
Még itt él velünk,
Családi mítosz maradt,
Oldalán a krém leszaladt.
Összeakad tekintetünk
Akár a szótagok
És már nem tudja,
Nem emlékszik ki vagyok.
Fábián Szilárd
2026. 09. 26. 01:09
Author: Fábián Szilárd
Fábián Szilárd vagyok. Szigetváron élek, és ezer szállal kötődöm a városhoz, amely számomra egyszerre otthon, történelmi örökség és közösség. Kulturális szakemberként dolgozom. Gyermekkorom óta írok; első versem 1982-ben született. A hely identitásformáló szellemisége az emberi sorsok iránti érdeklődésemet, szakmai munkámat is meghatározza, Erős hatással van irodalmi alkotásaimra. Dalszerző énekesként is működök, zenekarommal az elmúlt 10 évben két nagylemezt jelentettünk meg az UTOPIA kiadó gondozásában Üdvözlet Szigetvárról és Személyes univerzum címmel. Verseimben és prózai írásaimban elsősorban az emberi kapcsolatok, az idő múlása, az emlékezet és a felejtés kérdései foglalkoztatnak. Szeretem a hétköznapi pillanatokban felfedezni a különöst, a tárgyakban és tájakban az emberi sorsokat. Írásaimban a személyes hangvétel mellett helye van az iróniának, a humornak, a nyelvi játéknak és a kísérletezésnek is. Számomra az írás a figyelem egyik formája: kísérlet arra, hogy rámutassak a hétköznapok észrevétlen tárgyaira és megőrizzem mindazt, ami egyébként könnyen nyomtalanul múlna el.
