Hatlapos

Anyám szereti
A hatlapost.
Készíteni szereti.
A családi mítoszt,

A szertartást
Ami körül lengi.
A csillogón elismerő
Dícsérő szemeket,

A jelzés értékeket.
Az ismételt jelentést
Amiben újra létezik
Az ünnepi asztal,

A kávé ízű fakanál,
És körben ül a család,
Rokon értelem diskurál.
Szeretem a hatlapost…

De anyám már nem tudja;
Még itt él velünk,
Családi mítosz maradt,
Oldalán a krém leszaladt.

Összeakad tekintetünk
Akár a szótagok
És már nem tudja,
Nem emlékszik ki vagyok.

Fábián Szilárd
2026. 09. 26. 01:09

Fábián Szilárd
Author: Fábián Szilárd

Fábián Szilárd vagyok. Szigetváron élek, és ezer szállal kötődöm a városhoz, amely számomra egyszerre otthon, történelmi örökség és közösség. Kulturális szakemberként dolgozom. Gyermekkorom óta írok; első versem 1982-ben született. A hely identitásformáló szellemisége az emberi sorsok iránti érdeklődésemet, szakmai munkámat is meghatározza, Erős hatással van irodalmi alkotásaimra. Dalszerző énekesként is működök, zenekarommal az elmúlt 10 évben két nagylemezt jelentettünk meg az UTOPIA kiadó gondozásában Üdvözlet Szigetvárról és Személyes univerzum címmel. Verseimben és prózai írásaimban elsősorban az emberi kapcsolatok, az idő múlása, az emlékezet és a felejtés kérdései foglalkoztatnak. Szeretem a hétköznapi pillanatokban felfedezni a különöst, a tárgyakban és tájakban az emberi sorsokat. Írásaimban a személyes hangvétel mellett helye van az iróniának, a humornak, a nyelvi játéknak és a kísérletezésnek is. Számomra az írás a figyelem egyik formája: kísérlet arra, hogy rámutassak a hétköznapok észrevétlen tárgyaira és megőrizzem mindazt, ami egyébként könnyen nyomtalanul múlna el.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A zászló

A zászló   Azon az októberi délutánon László befejezte a műszakot a gyárban. Fáradt volt, de a kapun kilépve mélyen magába szívta az október végi

Teljes bejegyzés »

A MAGYAROKÉRT

Nem kérünk mi sokat e földön, legyen búza, és legyen szőlő. Ne legyen borús a nép sorsa, ez legyen eszménk sava-borsa. Ne legyen nagy sarc,

Teljes bejegyzés »

Veled a fényben

Veled a fényben   A csillagok fénye utat mutat nekünk, az univerzumban mi némán repülünk. Büszkén ragyog a régmúlt és a szép jelen, a jövő

Teljes bejegyzés »

Karmester

Fekete frakkban ül az este, ezüst pálcáját magasba emelte. Intésre száz torok felel, s a csönd mögött a csönd is énekel. Felcsap a hang, megremeg

Teljes bejegyzés »

A mi szerelmünk

A mi szerelmünk   A csodás est fénye arcunkon megpihen, nincs többé kétség a mi földi szívünkben. Időtlen játék ez, egy csodás égi tánc, amit

Teljes bejegyzés »

Fiamnak…

Csak hagyd nyitva az ajtót szíveden. Bármilyen hosszúnak is tűnik előtted az út, a hullámok csak neked táncolnak az óceán partján. S én feléd indulok.

Teljes bejegyzés »