párát lehel a fáradt Szinva-part.
Az ablakomból nézem ezt a tájat,
mely annyi fázós, néma titkot tart.
Én tizenkilenc évesen e csöndben
keresem még a fénylő utamat,
míg kint az utca bús homályba süllyed,
s a háztetőkön varjúraj suhan.
a sűrű sorra fáradt szemem rálát.
Arról tanulok, hogyan kell szeretni
egy tiszta gyermek őszinte világát.
Mert hinni akarom, hogy lesz még szebb sors,
igazabb holnap virrad fel nekünk,
s nem hiába küzd meg a világgal
a dolgos, apró, formálódó kezünk.
De kint a várost sötétség takarja,
a villamosok fénye messze vész.
S a hideg estén átmelegít mégis
egy vágyakozó, mély, szerelmes érzés.
Bár őszi köd ül most a vén Avasra,
s az emberek közt annyi a magány,
a jövőnk mégis jobb életet ígér,
ha ott vagy legbelül a szívem dallamán.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget...
