Mosolyogj még

 

Amikor tovább gurul kedves fádról a makk,

koppanva kerüli léptem,

amikor hangod keresem a zajban,

s már a szél szavát sem értem.

 

Amikor csend szorítja szívem

és hideg történetet mesél,

visszhangtalan, sötét az éj,

nincs lény a földön, aki él.

 

Amikor üres a szó, üres a lélek,

üres zsák alján egérrágta folt,

gazdag, bőségtől duzzadó világa

csak tűnő álom tündérfénye volt…

 

Amikor a test sikoltja némán,

hogy senki se hallja, értse,

nincs segítség, hiába, hiába.

Nem ér el hozzád mégse.

 

Akkor mosolyogj még rám, nem azért, hogy éljek,

e világ számomra hasztalan.

Azért, hogy fonjak könnyekből létrát,

s hozzád eljussak hangtalan…

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Közeleg   Fogy lámpám olaja, csendben, tompul a fény szobám falán. Homokórám percei peregnek., s búcsúszót súgnak talán.   Hamar sötétül, fogynak a színek, árny

Teljes bejegyzés »

Mosolyogj még   Amikor tovább gurul kedves fádról a makk, koppanva kerüli léptem, amikor hangod keresem a zajban, s már a szél szavát sem értem.

Teljes bejegyzés »

Délelőtt a téren   Üzen a tél. Borzongó levelek kevéske napsütésre várnak. Kellene még falatnyi öröm, mint séta ezüsthajú párnak.   Fázik a tér. A

Teljes bejegyzés »

Mosolyod nélkül   Mosolyod nélkül nincs íze a fénynek, érintésed nélkül árnyékban él a lélek.   Ölelésed takarója puhán terül az égre, esőcsepp – könnyek

Teljes bejegyzés »

Ki ér oda?   Ahogy fürge levelek futnak lábam alatt, úgy gurul elő a kósza gondolat: Ki ér előbb, ki ér oda? S ha ott

Teljes bejegyzés »

Októberi barangoló

A mai vers nehézkes, tömör. Néhol széttartó, mint az elmélyült gondolatok egy magányos séta közben. Szeretem a hosszú, lidérces sorait. Bevisz az erdőbe, ha követed

Teljes bejegyzés »