Füst gazella
Égő szavannák, menekülő állatok.
Bús ragadozók követik a nyomokat.
Állandóan korgó has: tévedhetetlen vadász.
Az örökös éhség becserkész és elejt, minden, álmait letevő vadat.
Egyedül a gazella, ki elfutott a füstben.
Megmenekült szerencsésen az éhes oroszlánok karmaitól.
Kissé megégett a lába a hamuföldön.
Rémülete hajszolta túl azon a ponton.
Inni a krokodiloktól hemzsegő folyóból.
Enni, miközben fülel folyamatosan.
Futni, akár harapós lángnyelvek közé.
Menteni, mit félt: testet, épséget.
Mivégre születni a vadon füves mezőire?
Állandó versenyfutás csak, vagy azért élvezi a fű zsenge harmatát is?
Lenne inkább vadász, mint préda?
Leszel, aminek születsz.
Teszed a dolgod, kihozod a legtöbbet, s tudd: megtettél mindent.
Szabadnak születtél, és úgy is mész el!
2026.11.02.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…