És majd!

És majd, ha megkérdezed egyszer, hogy hogy vagyok,

Én csak annyit mondok, megvagyok.

De mosollyal az arcomon belül hidd el tombolok!

Mert hiányzik egy részem, egy elveszett darabom,

A szabadságom, mit nem érzek így, hogy magam vagyok.

Ha megkérdezed majd egyszer, hogy hiányzol-e nagyon,

Elmondom, hogy minden nap szerelmünkre gondolok.

Talán mert nem fáj már annyira az élet, mint veled fájt,

Mégis, sokszor azt érzem elkerül az a fránya boldogság.

Már nem mindig tudom felidézni arcod, de a hangod,

Hallom magamban, s talán sírva erről álmodom.

Nem kellesz nekem, nem érdekel a nyomorod,

Mégis, valamiért újra azt akarom! Igen, azt akarom.

Miért akarom, nem tudom, a szenvedés talán alapom,

Furcsa, ha nem vagyok szörnyen zavarodott, s alkotok.

Mit nekem a nyugalom, s a szép reményű szerelem,

Ha tudom, úgy is előbb utóbb elrontom, amit kapok.

Szidom a neved, szidom minden pillanatát létednek,

Szidom magam, az eszem, s a szívem mi zaklatott.

Terelgetem a gondolatot, nem tudom minden azért-e,

Mert teszteli az élet valódi akaratom, s én balga hagyom.

Vagy csupán teremtem mit taszítani kellene, téged.

Nem vagy már se közelbe se távol, az élet elsodort,

Jó is így, de kapaszkodnék, mibe ugyan nem tudom.

Ott van az a másfél évnyi szánalom, s minden fájdalom.

Iványi Barbara
Author: Iványi Barbara

Se nem költő, se nem író, mégis kicsit mind a kettő... talán ez volnék én. Tinédzser koromban kezdtem többféle műfajban, és még többfajta témával. Az írás végig kísérte egész eddigi életemet, még ha sok esetben csak „fiók regényként” is. Lelkem apró kis szilánkjait vetem papírra, amivel csendesítem a bennem lévő érzelmeket. Egy-egy alkotásom tanított meg arra, hogy még a nagy fájdalmakból is ki lehet hozni valami csodálatosat, csak más szemmel kell rá nézni, tollat ragadni, aztán mosolyogva emlékezni. Amíg lesznek olyan pillanatok, mikor valami azt súgja, ideje a szavakat sorba rendezni, és a fejemben ezzel rendet tenni, lesznek új verseim, novelláim és regényeim. A világnak mindig kelleni fog művészet, mert a szép sose megy ki a divatból, csak átalakul.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Fogj ecsetet

Fogj egy ecsetet, s mártsd bele szivárvány színeibe, fesd be vele szívedet, s szívemet színesre. Szürkeség ne fedje be napjainkat, homályos tükörkép lelkünket ne eméssze.

Teljes bejegyzés »

Negyed század

Sűrű és érzelmekkel terhelt időszak az október vége, november eleje. A Negyed század című vers alámerülés a hiányba, aminek megélése hozzátartozik a teljességhez. Mély levegő…!

Teljes bejegyzés »

És majd!

És majd, ha megkérdezed egyszer, hogy hogy vagyok, Én csak annyit mondok, megvagyok. De mosollyal az arcomon belül hidd el tombolok! Mert hiányzik egy részem,

Teljes bejegyzés »

Gergely István: Tókirály legendája

Gergely István szerzőnk Tókirály legendája című megzenésített verseket tartalmazó audio CD-je 2025 végén jelent meg. A kiadványon Karády István megzenésítésében és előadásában hallgatható meg a

Teljes bejegyzés »