Hozzád…

Hozzád szólok, ki keresed Önmagad.
Hozzád, ki sejti már, mi végre van a világ,
s benne az ember, a létező tudat, az elme,
a szív, a test, s a lélek, ki vezeti útján a vándort.
Fényként zuhanunk anyánk méhébe,
hol testet öltve vágyunk megszületni.
Csillagok milliárdjai kísérik utunkat,
ezer meg ezer bolygó vándorlása jelöli sorsunkat.
Hívása volt szívünknek egy hang, egy gondolat,
egy teremtés, mely megismételhetetlenné
téve minden lelket, a végtelenségbe írta nevünket.
Hiába nézed a világot, amit a káoszból
kiszűrődni vélsz, csak homályos képek sora
Hiába hallgatod a zűrzavarból hozzád
elérő hangfoszlányokat,
csak torz hangjegyek zaja.
Tiszta hangot, élesebb képet bent, lelkedben keress!
Belső iránytűdet ne hagyd magára,
hallgass szíved hangjára, lelked szemével láthatod meg
az igaz teljességet.
Menj bátran elől, a többi ébredővel, félelem nélkül.
A Mindenség uralja szívedet, vezeti lelkedet,
sötétségből a világosság felé.
Sejtjeid és atomjaid között mélységes tudatosság van jelen,
mely arra bíztat, ismerd meg, emlékezz arra, Aki vagy!
Az a Vagyok, aki maga teremtette a világot.
Hagyd a hangtalan emberi hazugságokat,
hagyd a világi vezetőket,
hagyd a becstelen bírákat,
hagyd a sötét árnyékvilágot…
Létezésüket az Igazságnak, a Szeretetnek,
a Tisztánlátásnak, a Fénynek köszönhetik.
Annak a Fénynek, mely most van újjászületőben,
ami elhozza számodra is az új élet lehetőségét,
a megújulást, az átváltozást,
az Önmagaddá válás csodáját.
Az út már csakis befelé vezet…
Ott vár ránk
a végtelen
békesség,
bölcsesség,
tudatosság,
örök élet…
Maryanne Antares 818
Author: Maryanne Antares 818

Kerekesné Udvari Marianna vagyok, Nyíregyházán születtem 1974. november 4-én. Gyönyörű családom van, kivételes férjem, és született négy szépséges gyermekünk. Az írás pár éve talált rám, a legnagyobb veszteség idején, és mostanra ez lett a gyógyulásom eszköze. Az elmondhatatlan és elviselhetetlen fájdalmat igyekeztem enyhíteni, kiírni érzéseimet. Eleinte csak magamnak írtam, és a fiók mélyén pihentek a verseim, amelyek a végtelen szomorúságról, veszteségről, egész világom összeomlásáról szóltak. Aztán kezdtek egyre fényesedni a történetek, már láttam a kiutat ebből a sötétségből. Azóta egyre születnek a versek, történetek, amelyek immár sokaknak lett gyógyír a nehézségekre, és remény az újrakezdéshez. Szeretnék fejlődni az írásban, és végre könyv formában is viszont látni mindazt, ami az évek során lelkemből megszületett. “Ha van szebb a születésnél, az az újjászületés. Amikor azt hiszem, hogy vége, hogy nincs bennem több rejtett üzenet, nincs több varázslat, akkor megmutatkozik újra. Előhívja az erő, a szándék, az élet szeretete. S lám, milyen csodákat produkál a lét! Isten pedig huncutul mosolyog le rám, mert előre tudta, hogy van folytatás. Mindig van folytatás.”

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hozzád…

Hozzád szólok, ki keresed Önmagad. Hozzád, ki sejti már, mi végre van a világ, s benne az ember, a létező tudat, az elme, a szív,

Teljes bejegyzés »

Útmutatásod

Mindig fényként jártál előttem, Útmutatásod nem feledem. Mindig szerettél volna példát mutatni, A munkáddal kitartásra tanítani.   Megmutattad, semmi nem könnyű, De az élet így

Teljes bejegyzés »

Ha ég a gyertya

Edit Szabó : Ha ég a gyertya Fehér krizantémből csokrok zöld fenyő közt kivirultok, a sírhanton vagy vázában, égő gyertya árnyékában. Sejtelmesek, varázsfények, gyertya mellett

Teljes bejegyzés »

A Csodák kertje

Létezik benned egy hely. Valahol a lelked és a szíved mezsgyéjén. Egy hely, ahová elvágyódsz minden pillanatban. Egy hely, ahol békére lelhetsz, ahol szeretet vár

Teljes bejegyzés »