Hócsata és egyéb karácsonyi dilik
Szerda délután: a könyvtár elérhető.
Ünnepek alatt olvasni, ez megérthető.
Hétköznapi hajtásban az olvasás álom.
Marad a vágy, s az alkalmat várom.
Ma végre meglesz, ez az ajándékom.
Séta közben hópelyhek hűtik a halántékom.
Kiáltást hallok, majd csattanás térdemen.
Nem fáj, de bekapcsolja a védelmem.
Oszlop mögé vetődtem, a hóban ültem.
Plakátot eltaláló hógolyókra füleltem.
Rájövök, egy csatába futottam, tüzelnek.
A két oldal közé, hogyan is kerültem?
Alsós fiúcsapat tűnik elő a parkból.
Felismernek: ez a verselő a hatból!
Hívnak: “Ne menj el, ez a tömb csapat.
Meglepetés! Nézd, itt a hátvéd tagozat!”
“Marci, te itt? Igen, befűztek engem is”
Sutba a könyvvel, akkor golyót nekem is.
Nevetve vallom: fiam, te vagy a soros!
Nem találok el senkit, lőlapom poros.
Támad az ellen, hull a hóarmada.
Elfoglalva már a tér egy harmada.
Fedezékben meghúzódva észlelem,
a postásnak ismeretlen a félelem.
De mit látok, copfos lányom szemben.
Ártatlan mosollyal, Míra soroz engem!
No, ez havat kíván, beindul a gyártás.
Most megtudjátok, milyen az a csárdás!
Mindenki kipirult, lelkes, és van még hó.
Lányomék állnak nyerésre, de így is jó!
Fárasztó ez a hadjárat, legyen béke.
Döntött bölcsen a had legfelső vezére.
Rang jár ám a felső szinten élőknek.
A többség már otthon, jaj a félőknek!
A vásárban kapni a sült gesztenyét.
Otthon mi is sütünk, adom a reményt.
Hazamegyünk, kenyérre vajat kenünk.
Karácsonyfáról szaloncukrot csenünk.
Fürdés s jó meleg, a família csacsog.
Élményből zene, minden szem ragyog.
Másnapi ébredés: nyitják a jégpályát.
Kori alatt lehet látni a suli fenyőfáját.
Anti bá fellocsolta az udvart, reggel kész.
Mehet tovább az ünnepi játék menetelés.
Gyakorlás után lesz a te vagy a fogó.
A palánk közeli, kezem ragaszkodó.
Jön az élc: tegnap sok volt a sörözés?
Á, nem. A cipővel maradt el a törődés.
Friss perec, teaosztás a pálya szélén.
Gyerekek, nem kell élezni a kori élét?
Meg sem hallják, suhannak tovább.
Sötétedik, ma sem lesz alvás korán.
Kisebb a nép, így suhanok egy kört.
Nem rossz, akár az időszámítás előtt.
Ha koriztam, a cipőt a papám kötötte.
Elzsibbadt a lábam, azt hittem, örökre.
2026 október. 10.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…