Tudjátok, hogy lesz valakiből kritikus?
Úgy, hogy az íráshoz nincs elég tehetsége.
Mivel jelenleg önbizalom hiányos vagyok, úgy döntöttem, nem írok saját verset, inkább bírálom a másokét.
Az Irodalmi Rádió legújabb verses antológiájában bukkantam rá Regéczi Zalán négy versére. Nem véletlenül kerültek a kötetbe ebben a sorrendben.
Az elsőben, a Az élet címűben egy átlagember átlagos napját követhetjük végig. Felkel, robotol, gondoskodik szerettei jólétéről, fáradtan kicsit szeretgeti a párját, aztán álomba zuhan, mintha kicsit meghalna, reggel újra kezdődik minden. Taposómalom. Nem teszi fel a kérdést, de az olvasóban felmerül: miért? Mi értelme van mindennek?
A másodikban, a Buborékban, az esti boldogság, a gyerekfürdetés közben már felmerül az elmúlás gondolata. Törékeny a létünk, bármikor elpattanhat, mint a buborék. Addig viszont egymásnak, egymásért vagyunk.
A Funtineli boszorkányban egy boldog beteljesült szerelemről ír, itt nincsenek problémák, megélhetési gondok, elmúlás. Itt szenvedélyes csókok vannak, szétrobbantó szeretkezések. Mégis, több egyszerű szerelmes versnél. Rávilágít arra, hogy szeretni kiszolgáltatottság. Nem tudjuk a másik nélkül elképzelni a létezést. Szolgaság és uralkodás egyben. Kölcsönösen alárendeljük magunkat egymás igényeinek, mégis többek leszünk tőle. A józan ész már mit sem ér, az ösztönök veszik át az irányítást, és ez így van jól. Szabadságra kell küldeni néha a kötelességek törvényét, hogy teret adjunk az érzékeknek.
Az Eszméletben minden benne van, ami az előző három versben: a szerelem, a munka, az öregedés, az elmúlás. Itt végre nyíltan felteszi a kérdést a költő: miért? Mi végre van ez a sok hűhó? Mi értelme van mindennek?
Meg is adja rá a választ: az emberben rejlő isteni tudás: a teremtés. Belénk van kódolva, hogy teremteni akarunk. Létrehozni mindent, amit csak lehet: Utódot, házat, hazát, élhető környezetet. Azt is elmondja, miként érhetjük el: jóakarattal, pozitív kisugárzással. Szelídséggel a farkastörvények között. „Aki szelíd, az a legerősebb”. Igaza van a költőnek. Csak a gyenge veszi el erővel a másét. Az erős megküzd érte. Az erős teremt, mert őbenne ott van Isten.
Köszönjük, Regéczi Zalán.
Author: Kertész Vali
Kertész Vali vagyok, 1961-ben születtem Ricsén, azóta is itt élek. 2023-ban jelent meg első novellám, a Kendvenc ételem története című antológiában Búcsú címmel. Azóta többször szerepeltek verseim, novelláim különböző válogatásokban. Eddig a családdal, a az anyagiak előteremtésével voltam elfoglalva, most végre eljutottam az önmegvalósításhoz. Remélem, maradt még rá időm. Nem fantázialényekkel, hanem valódi hús-vér emberekkel foglalkozom, szereplőim akár lehetnének a szomszédaim vagy a barátaim is, de természetesen kitalált személyek. Napjainkban, vagy a közelmúltban élnek. Mégis érdekesek lehetnek az olvasó számára.