Ünnepi szárnyalás

 

Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal fontosabb dolga akadt. Szerette meglesni, hogyan készülődik a világ a szeretet ünnepére.

 

Azon a különösen hideg decemberi estén is szárnyra kapott. A csillagok apró lámpásként világítottak az égen, a hópelyhek pedig úgy táncoltak körülötte, mintha láthatatlan zenekar muzsikájára járnák ünnepi táncukat.

 

Elsőként egy takaros kis ház ablakához repült. Odabent sürgés-forgás uralkodott. Gyermekek díszítették a karácsonyfát, édesanyjuk mézeskalácsot sütött, édesapjuk pedig éppen az utolsó égősort igazgatta. A levegőben fahéj, narancs és frissen sült sütemény illata keveredett. A galamb mosolyogva figyelte, ahogy a legkisebb gyermek titokban egy csillagot rejt a fa alá, hogy az angyaloknak is jusson ajándék.

 

Tovább repült. Egy másik ablak mögött három nemzedék gyűlt össze. Nagymama régi történeteket mesélt, a felnőttek nevetése betöltötte a szobát, az unokák pedig kíváncsian lesték a kandalló fölött lógó csizmákat. Ott az emlékek is hazataláltak, és egy pillanatra mindenki újra gyermeknek érezhette magát.

 

A következő házban fiatal szerelmesek készülődtek. Nem volt gazdagon díszített asztaluk, sem hatalmas karácsonyfájuk, de egymás kezét fogva olyan boldogan néztek egymásra, mintha az egész világot megkapták volna ajándékba.

 

A galamb már sok-sok ablakot látott, amikor egy csendes kis utcába érkezett. Itt nem ragyogtak fényfüzérek, nem szállt süteményillat a levegőben, és vidám gyermekkacaj sem hallatszott. Egyetlen ablakban pislákolt gyertyaláng.

 

Odabent egy idős hölgy ült a karosszékében. Gondosan megterített az asztalnál, két tányért helyezett egymás mellé, majd egy régi fényképet állított közéjük. Kezében megsárgult levelet tartott. Néha elmosolyodott, máskor könnycsepp gördült végig az arcán. Nem volt egyedül egészen: vele voltak az emlékei, a régi karácsonyok illatai, a régen hallott dallamok és mindazok, akiket a szíve soha nem engedett el.

 

A galamb különös melegséget érzett. Mintha az ablaküvegen túl is hallotta volna a múlt karácsonyainak csengőit.

 

Ekkor valami csodálatos történt. Egy apró, aranyló fénypászma jelent meg a szobában, majd lassan körbetáncolta a fényképet. A gyertya lángja magasabbra szökkent, és a hölgy arcán békés mosoly jelent meg. Talán csak a képzelete játszott vele, talán egy angyal látogatta meg, de abban a pillanatban úgy érezte, szeretete visszhangra talált.

 

A galamb az ablakpárkányra telepedett. Fehér tollai között megcsillant a holdfény, majd egyetlen könnyed szárnycsapással az ég felé emelkedett.

 

Hajnalra minden ablakban kialudtak a fények, de valami mégis ott maradt a házak között. Egy láthatatlan ragyogás, amelyet nem lehetett becsomagolni, sem a karácsonyfa alá rejteni.

 

A galamb tudta már, hogy nem a díszek, nem az ajándékok és nem is a gazdagon terített asztalok teszik ünneppé a karácsonyt.

 

Hanem az a szeretet, amely képes átrepülni időn, távolságon és még a legcsendesebb magányon is.

 

Így indult tovább, hogy szárnyaival egyetlen üzenetet vigyen a világba:

 

A karácsony csodája ott kezdődik, ahol a szív még képes szeretni.

Kollár Nélia
Author: Kollár Nélia

1988.04.17-én születtem e világra. Iskoláimat rendre jó eredménnyel végeztem. 2006-2010. Tanítóképző Főiskolára jártam, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert itt már kifejezésre juttattam alkotás iránti vágyamat és rengeteget festettem. 2010-2018. között Vácott egy helyi általános iskolában tanítottam, ahol megélhettem a gyerekekkel foglalkozás örömét, továbbá a művészet iránti szeretetem. 2018.-tól Garay Művészeti stúdióban rajzot és festészetet oktattam Garay Nagy Norbert Prima Primissima díjas festőművésszel. 2025. októberétől költészettel és írással foglalkozom. Édesapám sajnálatos halála indította el bennem a rímek faragását, amit azóta is szeretettel művelek. Már több száz alkotást tudhatok magaménak. Elért eredményeim: 1. 2025. november: Művész. Ma Magazin: Lélekharang 2025. vers megzenésítést nyertem Hiányod című versemmel 2. 2025. novemberében csatlakoztam a Múzsák Könyvtára Szépirodalmi csoporthoz. 3. 2025. december: Múzsák Könyvtára Antológiai megjelenés 4. 2025 december 10. Post Mortem: Élet a Halál után című saját könyvem megjelent magán kiadásban. 5. 2025. december: Karácsonyi Szívhangok Antológiai megjelenés 6. 2025 december: Művész.Ma Magazin Karácsonyi Kincsek Antológia II. helyezés 7. 2026. január: Múzsák Könyvtára moderátori kinevezés 8. 2026 február: Két Valentin-napi Antológiai megjelenés 9. 2026. május: Anyák napi Antológiai megjelenés a Művész.Ma Magazinnál. 10. 2026. Strófa Kiadó Antológiai megjelenés 11. 2026. Ősze Pegazus Kiadó Antológiai megjelenés Szépirodalmi inspirálódáshoz szívesen olvasom: Ady Endre, Radnóti Miklós, Tóth...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mindennapi nyelvtanunk

Katolikus papként időnként meg kell hallgatnunk testvéreink különös történeteit. Egy kora nyári estén magam is nehéz helyzetbe kerültem, amikor a megszokott, csendes, szinte eseménytelen hétköznapi

Teljes bejegyzés »

A kidobott fenyő

A kidobott fenyő   Kint az utcán a hidegben, Kisfenyő áll dermedten. Kuka mellé száműzték őt, A csodálatos ezüstfenyőt. Karácsonykor is szép lehetett, Viselt magán

Teljes bejegyzés »

Ünnepi szárnyalás

  Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal

Teljes bejegyzés »

Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »