Csapó!

                                                                                                                                                   . . .

 

egyszer játszom
az életet
elindul majd a jelenet...

ismételhetetlenek
tágítják teremet

indul a zene,
csapó csattan,
lelkembe az idő fájdalma
kattan

egy percig fáj,
hagyom, hadd menjen,
előttem...
végtelen terjeng

lelkem meztelen,
lényem elillan...

halkuló zenében
forog a kamera

                           Csapó!



2022.05.12


 

kép forrása: DepositPhotos (depositphotos_237863150-stock-photo-old-style-movie-projector-close)

 


 

további írásaim: https://irodalmiradio.hu/profile/adorjanlzoe/

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

2
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »

Végre hazatértél

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió A fények álmodnak? című antológiájában megjelent novellám módosított változata.   Egy Bösendorfer zongora állt a balatonkővári kúria szalonjában. Hubay dédapa

Teljes bejegyzés »

Repülés

Épp szárnyaimat növesztem. Talán ez sem fájdalommentes, mégis akarom. Túlcsorduló szívvel Isten arcát látva, Megnyugodva járni tovább utamon. Épp szárnyaimat növesztem. Nem látja még senki

Teljes bejegyzés »