Drága kicsi Julinka!
Hihetetlen, hogy 68 éve ezen az őszi napon születtél.
Sok-sok évig azt gondoltad, hogy Téged senki nem akart, csak egyszerűen a világra jöttél.
Ma már tudod, ez így nem igaz!!!
Attól, hogy sokáig nem tudtak arról, hogy létezel, még nem véletlen vagy itt!
Igaz, hogy annak az esküvőnek éjszakáján még senki nem gondolt Rád.
Sokáig senki sem várt.
Rejtőzködtél, mint azóta is sokszor.
Ugye tudod, hogy nem lehet véletlen, hogy megszentelt szerelemben fogantál és pontosan azután, hogy szüleid igent mondtak egymásra, 9 hónapra megszülettél?
Már ez egy különleges ajándék, ami örökre a tiéd.
Tudd, hogy a dédmamád, aki éveken át dajkált, most büszke lehet Rád!
Tőle kapott szeretetet, elfogadást, mesét és ölelést most Te adod tovább.
Amit nála, kisbabaként megéltél, vele tanultál, nem veszett el.
Ő akkor igazán figyelt rád, dajkált és türelemmel kivárt, becéző szavaival táplált.
Vár rád ma is a világ!
Ne rejtőzködj drága kincsem!
Honnan tudhatják, hogy mire vágysz, miről álmodsz, mitől félsz, ha néma a szád?
Mások vágyát, álmát, félelmét NEM neked kell megfejtened drágám!
Eleget voltál magányos kislány, rejtőzködő szófogadó nagylány, magadban lázadó fiatal nő, bánkódó, őrlődő, kesergő, igazat kereső, töprengő, merengő,
szelíd és precíz, csendes és rendes, szolgálatkész és néha merész felnőtt!
Mi szeretnél lenni most?
Mit álmodtál édes kicsi Juli az életről?
Ideje, hogy bátra magadba nézz!
A szíved legbelül tudja, hogy mire vagy már kész, akkor is, ha még mindig félsz.
Tudom mi tart vissza.
Az a jól megtanult felelősség, hogy senkit meg ne bánts, félre ne érts, ne akadályozz, ne sérts.
A sok nemből nem lesz születés!!!
Az igenjeid kellettek ahhoz, hogy most büszkén a lányodra és fiaidra, a családod kiteljesedő életére nézz!
Sok-sok unokád létezése, nevetése, ölelése minden álmodat felülmúlta.
Akkor most mégis mitől félsz?
Itt vagyok veled, ha magadat is beleértve senki nem ért, ha körülötted bizonytalan a lét, ha a lelked fájdalmának sötét felhői takarják a szebbre, jobbra vágyás napsugarát.
Tudod, „felelős vagy azért, akit megszelídítettél”.
Éppen ideje lesz magadat is megszelídíteni!
Rendben van, ha segítséget kérsz, ha nemcsak te szegődsz mások mellé kísérőnek, hanem hagyod, hogy vezessen, aki ismeri az utat, amerre indulni vagy kész.
Tapasztaltad már, hogy a boldogság útja rögös, kanyargós és kihívásokkal teli, néha ismerős, máskor pedig kalandokra hív.
Jól tudtad már kicsi lányként is, pedig neked akkor még nem mondta senki, hogy boldog gyereket csak boldog szülők tudnak nevelni.
Azt gondoltad, hogy szüleidet neked kell boldoggá szeretni.
Meg is tettél mindent, hogy közelebb hozd őket egymáshoz, de tudd, hogy nem a te dolgod volt, nem a te hibád, hogy ez legtöbbször nem sikerült.
Ők voltak a nagyok, te a kicsi, ezt a sorrendet nem lehetett, nem lehet megfordítani!
Milyen sokszor nem mertél sírni, nem tudtál bízni, ha szomorú voltál nem volt kit hívni.
Korán megtanultál beszélni és azzal együtt hallgatni, figyelni.
Sok-sok „okosságot” összegyűjtöttél könyvekből, filmekből, leckékből.
Láttál szépet, gyönyörűt és visszataszítót, riasztót.
Tudtad, a szíved mélyén már régóta, amit mióta először olvastál, örökre megjegyezted: „jól csak a szíveddel látsz, ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan”.
Őrizd meg ezt a bizonyosságot, a szív igazságát, és ezzel együtt a hit bátorságát, Isten jóságát, szeretteid bizalmát, gyermeki lényed szebbre-jobbra vágyódását!
Jó lenne többször találkozni, egymás szeretetében megpihenni, erőt gyűjteni, emlékezni és együtt álmodozni, játékos, önfeledt pillanatokat megélni, jövőt tervezni a Gondviselés szeretetében bízni.
Tudod, én mindig itt vagyok veled.
Sajnálom, hogy sokáig magadra hagytalak, máskor pedig csak tanítgattalak.
Most nem akarok mást, csak elérhetőnek lenni, megtartani és szeretettel átölelni.
Jó, hogy vagy, akarom, hogy legyél!
Olyan legyél, amilyennek teremtődtél!
Figyelek Rád kicsi Julinka, és itt vagyok veled, segítek, hogy a családod szülinapi köszöntésének minden sorát életre tudd váltani:
„Sok születésnapokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa.
Tenéked minden öröm holtig adassék,
S amellett semmi bánat ne barátkozzék.
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt…”
Átölelő és imádságos szeretettel kívánok boldog születésnapot!
Julianna
Author: Gáborné Puskás Julianna
Gáborné Puskás Julianna vagyok. Szülővárosom, Szeged közelében, Zsombón élek férjemmel. Négy felnőtt gyerekünk már családot alapított, így unokák sokaságával is gazdagodott az életünk. Nyugdíjas pedagógusként a gyászfeldolgozás módszerének átadásával segítem a hozzám fordulókat. Mióta megtanultam a betűket, azóta az olvasás az életem meghatározó tevékenysége. Kislány koromban a könyvtár a csodák birodalmát jelentette számomra. Tanítónőként pedig én vezettem be a tanítványaimat az irodalom adta lehetőségek gazdag tárházába a mesék, történetek, versek segítségével. Ahhoz a felismeréshez, hogy az én írásaim is adhatnak valamit mások számára, csak a közelmúltban jutottam el. Igaz, hogy régóta írtam már levelek sokaságát, nyitottam meg kiállításokat és ünnepségeket, cikkeket küldtem felkérésre helyi- és iskolai újságnak, összefoglalókat, beszámolókat vetettem papírra különböző rendezvényekkel kapcsolatban, de még csak fel sem merült bennem, hogy ez valamiféle írói tevékenység lenne. Amikor néhány éve az egyik fiam biztatására és segítségével elkészült a honlapom, akkor ott „Szívhangok” cím alatt megjelentettem néhány személyes írásomat. Elsődleges célom ezzel az volt. hogy megörökítsem és átörökítsem a nagyszüleim, szüleim emlékeit és saját gyerekkori szép vagy éppen fájdalmas élményeimet. A „szív dolgai” kifürkészhetetlenek, így egyszercsak azon kaptam magam, hogy már nem csupán régi történeteket írok, hanem saját jelen megéléseimet, a szívemben most megszülető érzéseket, vágyakat is formába öntöttem. A legnagyobb...
