|
Adorján L. Zoé: habcsók
|
Ivántsy Gábor:
gyerekkori álom… |
Adorján L. Zoé:
zab álom
|
| habcsók – Irodalmi Rádió | gyerekkori álom… – Irodalmi Rádió |
zab álom (álom az álomban, avagy mese zabbal) – Irodalmi Rádió |
| idilli illúzió.
álom-hab
habcsók
szádon a banánmosolygás átment bohó citromkacagásba, féktelen narancsgurulásba… s midőn a kék kötény kacsintása málnapiros szerelmet hajlított szívedbe, a lelked talaján indázó szamócaillatú álmok mögött krémes csodák, lágy fondük édes vágyak között várakozott a kemény valóság: eperízű habcsókká szelídülve
2023.10.15. |
karácsony.
hab-álom. ott lóg. a faágon.
nézem. csodálom: hát ez meg mi? karika. jól látom?
fehér, mint a hó. kemény.
csak piszkálom. elfordul. leesik! eltörött!
piszkálom. kóstolni lehet-e?
lehetne. próbálom.
harapom, próbálom, hirtelen elolvad…
hova lett? nem látom!
nem látom! nem-lá-tom!
mér’ látnám? lenyeltem.
imádom! hab álom!
————————–
felnőttkori álom, de most már rémálom:
messziről kerülöm!
ne lássam! nem látom!
(de, azért, titokban, két kézzel zabálom…)
2025.08.14.
|
zab álom.
ló álom. álomzab lóállon. reggelre elillan álomló álláról. zabot rág a szája: álomló szép álma. álomzab rémálma: álomló zabálna. álomzab felugrik riasztó álmából: – nincs miért paráznom, ez csak egy zab álom! 2025.08.14.
|
Ezek az írásaink egymás verseinek inspirációjaként születtek. Úgy gondoltuk, bemutatjuk őket így, egymás társaságában is. Az oszlopok második blokkjaiban az eredeti versek bloghivatkozásai szerepelnek, hogy olvashatóak legyenek azok eredetiben is…
Zoé & Gábor
illusztráció: ChatGPD által generált
további írásaink:
Adorján L. Zoé: Irodalmi Rádió | adorjanlzoe
Ivántsy Gábor (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
recenzió (by Ali)
A „habálmos trialóg” három, egymást inspiráló írás különleges találkozása, amelyben a közös motívumvilág az egyéni lírai hangok, az érzelmi asszociációk és a nyelvi játékosság révén válik sokszínűvé.
Adorján L. Zoé „habcsók” című írása egy kulinárisan érzéki képvilágú lírai miniatűr, amelyben az édesség, a gyümölcsök íz- és illatasszociációi, valamint a színek gazdagsága sajátos érzelmi metaforarendszerré szerveződnek. A „banánmosolygás”, a „bohó citromkacagás”, a „málnapiros szerelem” és a „szamócaillatú álmok” eredeti, szinesztéziás képei egyszerre teremtenek játékos, idilli és finoman érzéki hangulatot. A száj, a hajlított szív, az indázó álmok és az édes ízek egymásba játszó képzetvilága az érzéki élményt érzelmi többlettel gazdagítja. A zárlat különösen beszédes: a „kemény valóság” eperízű habcsókká szelídülése az érzelmi tapasztalatot az édesség metaforájával oldja fel. Zoé képi nyelvének egyik sajátossága, hogy a hétköznapi gasztronómiai képzeteket szokatlan, több érzékszervre ható, önálló hangulatú lírai képekké emeli.
Ivántsy Gábor erre reflektáló „gyerekkori álom…” az első írása érzéki képalkotásával szemben a gyermeki rácsodálkozás, a kíváncsiság és a felfedezés örömét állítja középpontba. A rövid, szinte szabad asszociációs láncként építkező szöveg a hab és az álom szókapcsolatából bont ki egy apró történetet. A rövid, egymásra felelő mondattöredékek, a kérdések és a fokozatosan kibontakozó cselekvéssor a gyermeki gondolkodás közvetlenségét és izgatott érzelmi hullámzását idézik. A habkarika kezdeti csodálata, megérintése, majd megkóstolása a felfedezés három egymást követő stációja, amelyet a „lenyeltem”, majd az „imádom!” felszabadult felismerése zár le. A sortörések és a fokozatosan széttagolt szótagolás a belső ritmust, a rácsodálkozás pillanatnyi megtorpanásait is érzékletesen közvetítik. A szöveg második fele azonban váratlan hangulati fordulatot hoz: a „felnőttkori álom” már rémálommá válik, a kategorikus elutasítás mögött pedig megmarad a titkos vonzódás.
Adorján L. Zoé harmadik, „zab álom” című írása az előző szöveg „zabálom” zárszavára reflektálva már egy abszurdba hajló, humoros nyelvi képzettársítás világát teremti meg. Az álom, a ló és a zab szavainak játékos összekapcsolása – különösen az „álomzab lóállon” és az „álomló szép álma” fordulataiban – sajátos hangzású, szójátékokra épülő asszociációs hálót hoz létre. A látszólag nonszensz képek mögött végig követhető a mesei logika, amelyet a rémálom és az ébredés ellentéte tesz teljessé. A „nincs miért paráznom, ez csak egy zab álom!” fordulat könnyed, önironikus feloldást ad a történetnek. A szóhatárok játékos átrendezése, a hangzásbeli hasonlóságok és a jelentésváltások Zoé nyelvi leleményének újabb, ezúttal humoros oldalát mutatják meg.
A három írás érzelmi és hangulati vonalvezetése is figyelemre méltó: az első írás ízekben, illatokban és színekben gazdag, érzéki világát a második gyermeki ártatlansága, majd a harmadik humoros, abszurdba forduló álomvilága ellenpontozza. Különösen érdekes a középső írás második fele, amely a „felnőttkori álom” megjelenésével váratlanul megfordítja a korábbi idillt. A „messziről kerülöm”, „ne lássam”, „nem látom” sorok elutasító ismétlődése mögött ugyanis ott marad a titkos vonzódás ellentmondása: „két kézzel zabálom”. Ez a zárlat már nem pusztán humoros geg, hanem a vágy és az önmegtagadás, az elutasítás és a titkos élvezet kettősségét is magában hordozza.
A két szerző szövegvilágának találkozásában finoman kirajzolódik két eltérő kifejezésmód is: Adorján L. Zoé írásaiban az érzéki, színes képalkotás és a nyelvi asszociációk, míg Ivántsy Gábor szövegében inkább a történetszerű kibontás, a megfigyelés és a humoros jelentésfordulatok kapnak hangsúlyt. Ezek nem kizárólagos különbségek, sokkal inkább az egyéni alkotói hangok egymást kiegészítő sajátosságai.
A tipográfia mindhárom műben jelentéshordozó szerepet kap: az oszlopos elrendezés, a rövid sorok, a szünetek és az ismétlések vizuálisan is elkülönítik az egyes alkotói hangokat, miközben a szövegek egymás mellé helyezése folyamatos párbeszédet teremt közöttük. A hangzásvilágban az első szöveg lebegően lágy, dallamos, ízekkel és illatokkal telített nyelvezete, a középső írás tagolt, szinte gyermeki beszédritmusa és a harmadik nyelvtörőkhöz közelítő szójátékossága három eltérő, mégis egymást kiegészítő karaktert képvisel.
A „habálmos trialóg” igazi különlegessége végül az egymásra épülő írások gondolati ívében rejlik: az érzéki élmények édességétől a gyermeki rácsodálkozáson át a felnőttkori vágyak és félelmek ambivalenciájáig jutunk. A hab és a zab hangzásbeli, jelentésbeli játéka pedig nemcsak összeköti, hanem újra is értelmezi az egyes műveket. A három, „trialóg” -ként összefüggő szöveg így együtt már új minőséget teremt: az álmok, az érzéki benyomások és az emlékek változó életkorú, hangulatú és érzelmi állapotú lenyomatává válik.
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...

