...

                                                 ...

A tűzokádó csigasárkány (képmese) csúszott a nap lefelé, a csigasárkány égen fölfelé lomha teste a hegy mögül, emelkedett, tömörült egy nagy lángnyelv kicsapott, szürke felhő...

... még fáj, neked már nem… kezemből kezed kihullt, nem felelsz… te tudod… nem kérdezem kezdetből vég, így lehet... pihe a szárnyam, lehúz a föld...

.  .  . kinyílt az ég és bezúdult a fény… a fák az égig értek, zuhogó esőből patakok zenéltek, vad hegyek hasítottak eget, azt mondtam,...

                                                 ...

                                                 ...

                                                 ...

         elválni…   lélekben testtől földként az égtől          kiválni…  madárként rajból csendként a zajból        ...

 . . .  lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lett, feledett… adj mindent oda, nap mint...