Genetika a tengerparton

A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét.

Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét.

-Valld be már végre, hogy nem az enyém!

-Nincs mit bevallanom, már százszor elmondtam, hogy azon az éjszakán dolgozni voltam.

-Miért van az, hogy nem tudok hinni Neked?

-Nem értem. Nézz rá! Pont olyan, mint te!

Mutatott a parton homokozó fiúcskára, akire épp most a nagymamája ügyelt.

-Nem, nem. A szeme sem olyan! A homloka sem.

-Nem ikertestvérek vagytok! A gyermeked! Elegem van már az örökös gyanúsítgatásaidból!

A férfi mérgében felállt, bevetette magát a vízbe. D az nem volt elég hideg, csak nem csillapodott le. Visszafelé jövet belerúgott néhányat a forró homokba. Majd újra kezdte a vitát.

-Nem tudok hinni neked. Még mindig vonzódsz hozzá!?

A nő teljesen kimerültnek látszott a vádaskodásoktól.

 Miért lehet ilyen bizonytalan ez a férfi? Nincs önbizalma? Vajon van munkája? Vagy mit csinálhat?

Míg ilyeneken morfondíroztam tovább vádaskodott. A nő már nem szólt semmit közel állt ahhoz, hogy elsírja magát. A kisfiú közben megunta a homokozást. A mama felvitte lefürdetni, hogy kész legyen az ebédhez. majd visszasétáltak a szülőkhöz.

-Elfáradt már, nemsoká aludnia kell. Megfürödtünk. Közben itt a fülcimpáján találtam egy szőrszálat kinőve, levágtam, ne hogy belekerüljön az ételbe- mondta a mama.

A férfi hallgatva a beszédet egy pillanatra megdermedtek az arcizmai.

-Mit talált a fülcimpáján mama? Hol volt a szőrszál a gyereken?

-Semmi különös, csak a fülcimpája közepén kinőtt egy szőrszál.

-Ez eszméletlen! Nekem is szokott nőni a közepére egy szőrszál!!

-Akkor!?

– Genetika! Most már beláthatod, hogy nem hazudok!

A férfi nem szólt semmit, magába fordulva eleresztett egy aprócska mosolyt az arcáról.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »