Kapaszkodó
Két szék közé esve, szavakat keresve várok..
Lélektó tükrében tisztulni, látszódni vágyok.
De a zord szellő a vízen hullámokat fodroz,
Nem jön az ítélet, amely feloldoz.
Szívszorító hívásom nem ér fel az égig,
Gondolatom a felhők felől visszarémlik,
S arcomba csapnak keményen az érzések;
Nem hallják meg, nem jönnek ki a lépések..
Két szék közül ismét a pad alá estem,
Múltba révedve szívkutamba lestem.
A történelem mindig önmagát ismétli,
Folyamatos felejtéssel fogjuk csak túlélni.
Szeretetgödör helyett ördögi csapdába estem,
Pedig én ártatlanul csak a boldogságot kerestem.
Melletted más lettem, végre önmagam vagyok…
Fölöttem jobbra-balra vihognak a gunyoros padok;
(mást nem tehetek: beléjük kapaszkodok…)
Author: Kőnig Eszter
Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...