Rózsa Iván: A Mennyország

Rózsa Iván: A Mennyország
(Ahogy én elképzelem…)

Aki nem hisz a Mennyországban, nem is kerül oda… Én hiszek abban, hogy a Menny létezik!
Aki nem tud a Földön önmaga lenni; nem képes önnön maga lenni sem, a Mennyben! Én hiszek abban, hogy ott leszek én valójában, nem csak a földi valóságomban!
A Földön „gyűjtögető” életmódot folytatók lesznek majdan a legszegényebbek… Bár fel sem fogják, mit vesztenek igazából. Nincs igényük megváltásra, nem hisznek a másvilágban. Egy más világban…
Pedig hitem szerint létezik egy másik világ, az igazi világ! Persze, a földi élet adta lehetőségeket is ki kell használni, amennyire lehet, és amíg erkölcsös: itt a Földön is jól kell élni. Az életet élvezni „kell”! De a másvilág egy annyira más világ!
Egy más dimenzió: ahol elférnek a lelkek békésen egymás mellett, illetve egymásba olvadóan. Itt találkozol az összes előtted élt, s Mennybe került, s utánad majdan ide kerülő emberrel, s társalogsz velük, persze ha ők is így gondolják… Platón és Arisztotelész is ott lesz? Akarnak veled diskurálni, állják a rajongók rohamát? Persze, van itt idő bőven, a végtelen időben…
Milliárd éve tervbe vettek, milliárd év múlva visszatérsz… És ez így megy évmilliárdok óta, és így folytatódik évmilliárdokig. És így folyik ez: az idők kezdetétől az idők végezetéig… És azután…
Jézus mondta nagyjából így: minden kis, két garast érő veréb számon van tartva, te hogy ne lennél számon tartva! A kis verebek nekünk egyformán szürkének tűnnek, de mindegyiknek van párja, barátja. Nekünk a pingvinek is egymáshoz nagyon hasonlóknak tűnnek, ám ők több ezer közül is meg tudják különböztetni a társukat. Az egyik óvja a tojásban rejlő utódját féltőn, a másik elmegy halra vadászni, mert enni is kell, de aztán visszatér párjához: a több ezer közül is ki tudja választani. A pingvineknek ilyen a szemük, szemükben talán mi, emberek vagyunk egyformák…
Lesznek-vannak pingvinek is a Mennyben? Aki szeretne találni ott pingvineket, annak lesznek, annak megjelennek. De amúgy is ott vannak ők, tőlünk függetlenül… Lesz ott Magyarország, Pécs, Budakalász, Budapest, haza vagy Szardínia szigete, Dominikai Köztársaság, Santo Domingo, Luang Prabang vagy Phuket? Mivel a te emlékeidben élnek, mert jártál ott, magaddal viszed élményeidet is, ezek a Mennyben is leképeződnek.
De lehet, hogy valaki más Tahitin vagy Kaliforniában járt „előző életében”, ahol te a Földön nem, s te a Mennyben leszel vele együtt ott, ott fenn. Persze, ha ő is úgy akarja… És abban az állapotodban, életkorodban, ahogy te akarod, és azzal az állapotával, ahogy ő akarja.
Ez az Isten, a szabad akarat demokráciája! Nincs ott semmi erőszak; csak örök, végtelen lebegés, társakba olvadás, együtt-lét. De ha úgy akarod, néha el is vonulhatsz a kis, rejtett, fenti életedbe, „magányodba”, hogy visszatérj végtelen sok társadhoz.
Igen, végtelen sok bolygón, végtelen sok élet létezhet most is, de ott fent, ha máshol nem, majd találkozunk! Álmodban eddig úgyis ismeretlen, nem földi tájak is megjelentek már előtted, pedig sosem jártál ott. (?) Vagy mégis, egyik előző életedben? Déjà vu…

Budakalász, 2018. március 27-29., Húsvét előtt és Húsvétba folyván…

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


VOLT EGYSZER….

Volt egyszer, hogy megláttalak, forró nyár volt, sütött a nap, hajadat lágy szellő fújta, s elhívtalak randevúra.   Volt egyszer, hogy csókod loptam, ajkad ízét

Teljes bejegyzés »

ELSŐ BETŰS!

Ki vagyok én? – kérdem önmagam, És mióta ilyen ősz hajam? Rám nem ismer már senki sem, Délceg alakom úgy hiszem Évekkel ezelőtt elveszett, S

Teljes bejegyzés »

Élethajó

Fut az Élet hajója. Búsan néha dalolva Munkától meghajolva Ezüsthajú anyóka   Régi idők hajnalán Vályog falú,hűs tanyán Fonó zengő víg dalán Táncra perdült kisleány

Teljes bejegyzés »