Ha belefáradok a szürke hétköznapokba,
ha már nem tudom, mi az, hogy élni a mostba,
ha mindenki csak lehúz és a mélybe taszít,
ha nem tudom, mi az, mi a mennybe repít,
ha eltévedek a gubancos életem között,
ha nem sírok, csak csendben küszködök,
olyankor elindulok haza, szélsebesen repülök!
Oda, ahol anyám és apám nekem csak a jót tanította!
Oda, mi gyerekkorom legszebb emlékeit adta!
Haza, ahol mindig nyugalom van és béke!
Ahol a szeretet mindkét kezét nyújtja ölelésre!
Arra a helyre, ami az igazi otthonom,
ahol elszáll egyszeriben minden bajom, gondom!
Otthon mindig szép az ébredő reggel!
Anyám csengő hangján ébresztget fel!
Ahol jó apám örül, mikor újra láthat!
Odahaza bódító illata van a fűszálnak!
Otthon nevetés van és boldogságos percek!
Ahol úgy érzem, tiszta szívvel szeretnek!
Ott a fáradt lelkem megnyugvást talál!
Otthon boldogan dalol fülembe minden madár!
Egy estém otthon felér egy élettel!
Kikapcsol! Feltölt tömény szeretettel!
Együtt lenni otthon minden szerettemmel,
szárnyat kap a lelkem s olyankor ünnepel!
Ha belefáradok a szürke hétköznapokba,
ha már nem tudom, mi az, hogy élni a mostba,
összeszedem rongyosra nyűtt, elárvult életem,
csak haza megyek, hogy a szépséget magamhoz öleljem!
Otthon csendben pihen le az elfáradt Nap!
Odahaza a mélabús szél símogató hangja elaltat!
Az otthonom annyira csillogóan szépséges!
Átjárja szívem, lelkem a meghittség és a szeretet!
Csak otthon érzem úgy, hogy békére lelek!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...