Rózsa Iván: Utálunk téged!
Téged nem szeret senki, csak a senkik „szeretnek” téged. Földhözragadt vagy, hiába bámulod a messzeséget… Nem látsz a távolban semmit, legfeljebb fölötted köröző keselyűket. Választhatsz: melyik kapja ki majd a szemedet… Ezen nem változtat semmi, ennek így kell lenni! Hiába a statisztikai számítás, a minden téren nyomulás; megelőzte ezt egy orbitális, baromi nagy, választási csalás. Mi magyarok, mi emberek, kik még azok maradtunk: utálunk téged! Tiszta szívből kívánjuk a bukásod, a vereséged! Sőt, a véged! Az emberhez méltó halált ki kell érdemelni, pereputtyod egy egész ország szégyelli… Elvtelen vagy, hálátlan, sunyi és önző; miközben eljátszod magad, mint a határainkat védő-őrző… Ámíthatsz még tömegeket, arctalan masszát; de az istenek a háttérben már a centidet vágják… Elnyomnak, eltaposnak majd, mint egy kis férget; ami nem is olyan kicsi, nagy, érted?!
Nem értettél a világból semmit, csak manipulálni akartad; de idővel kifúj a jó szerencséd, a hatalmad… Köpnek majd a sírodra is, ha lesz egyáltalán: oly sok a bizonytalan a jövődben, ez a sok fránya talán… Talány, hogy eddig is hatalmon maradtál: te magadat magyarnak kiadó, Sátán fattya félig vagy egészen akár… Jó nyaralást! S közben a háttérből intézed a dolgokat; s mindenhová bevered azt a bunkó orrodat… Bunkó vagy, az is maradsz, annak születtél: kár volt beléd a pénz, a képzés, csak másokat hülyítettél… Addig jár a rafinált a kútra, míg le nem bukik; hogy lopja a vizet, miközben vidéken szárazság pusztít… Pusztulj a hatalom közeléből te, kis nyikhaj! Hamarosan lesz haddelhadd, dínomdánom, sej-haj! Bár döngölnének az agyagba titeket; titeket, kik mindenkit a legszívesebben a földbe döngölnétek…
Budakalász, 2018. augusztus 2.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...