Gazsi kiszabadítása

Egy kis humor a nyári napokra: Gazsi kiszabadítása

A múlt hét végén megkaptuk városunk havilapját, a Piliscsabai Polgárt – melyben az önkormányzati ülések unalmas beszámolóin és a helyi rendezvények fotóin kívül mindig szokott lenni néhány helyi vonatkozású rendőrségi hír is –tekintettel arra, hogy a svábokon, szlovákokon és magyarokon kívül van még egy népes kisebbség a faluban, akik gondoskodnak ennek a rovatnak az aktualizálásáról. A mostani számból azonban ez valamiért –talán helyhiány miatt – kimaradt, így a fiam kissé csalódottan mondta, hogy már ez az újság sem a régi, mert nincsen benne Gazsi. A név hallatán mindhárman nevetni kezdtünk, mert eszünkbe jutott az a nyár eleji sztori, amikor a falu Gazsija Budaörsre került előzetesbe egy tyúklopás miatt.

Az történt, hogy Gazsink meghallotta, hogy Boriska néninél nagyon ékesen kukorékol a kakas, hát gondolta: ahol kakas van, ott tyúk is akad – így aztán estefelé odalopózott, és összeszedett egy zsákba belőlük néhányat. Már éppen vissza akart osonni a hátsó kertkapun, amikor észrevette a néni udvarán az unokájának a biciklijét – gondolta, hogy azzal gyorsabban haza tudja fuvarozni a tyúkokat. Kitolta hát a biciklit a földútra, és onnan végig az Újsorig. Boriska néni reggel vette észre a baromfiállomány megfogyatkozását, és az értékes, egyedileg gyártott mounten bike hiányát. Rögtön szólt a szomszédba lakó rendőrnek, a Józsinak, aki a kerékpárnyomon haladva hamarosan meg is találta a biciklit Gazsi udvarán. A tyúkokat már nem, mert azokat Gazsi anyósa akkorra átalakította pörköltté – így viszont Borsika néni már nem tartott rájuk igényt, inkább az árukat szerette volna megkapni.

Gazsit annak rendje és módja szerint előállították – és mert volt egy korábbi bűnesete is, ami után „elfelejtett” börtönbe vonulni – előzetesbe helyezték a legközelebbi városi kapitányságon. A családja persze ezt határozottan sérelmezte, ezért – mint utóbb kiderült – az öccse meg a sógora elhatározta, hogy mennek és kiszabadítják szegény rokont a fogdából. És hogy ez hogyan derült ki? Hát úgy, hogy ezek a drága emberek loptak a falu szélén egy Skodát, és azzal indultak kommandózni, de a tinnyei kanyarban átsodródtak a szemközti sávba – éppen egy rendőrautó elé. A koccanás után a kiérkező helyszínelők megérdeklődték a fiataloktól, ugyan hová siettek az autóval forgalmi és jogosítvány nélkül – és a mi hőseink ekkor színt vallottak, hogy ők bizony Gazsit indultak kiszabadítani!

És hogy mit tettek ezután a rendőrök? Mivel a baleset során személyi sérülés szerencsére nem történt, szépen bezsuppolták az autó tolvajokat is a fogdába – éppen Gazsi mellé. Így ha kiszabadítani nem is, de meglátogatni legalább sikerült nekik.

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »