Kigondol

Csordogál kert végibe a patak benne úsznak hamis szavak dőlnek már a falak, de csak ígéred, mint szürke sejtek úgy tűnnek el ne legyen kétséged,

Gombóc a torkainkban, s csak cipők koppanása egy-egy autó, villamos vár felszállókra következő megállóig a séta mélázás, téma egy kósza falmászás fáztam, s fáztál tőlem

Penna karistol, gyertyák táncoló alakja fed el néhány szót, maradékja is összerántja a gyomrot, eső hull alába, száradnak tavak esti magányba.   Föl-föl, mozgásban éjjeli

Halk morajlás szédít, emlékek áznak patakban, tépődnek s foszlanak szerteszét. Csobogás ad keretet szavaknak, fák lombja kerít ívet hajának. Kecses madár száll rá az ágra,

Hallasz? Itt minden zajosabb lett. A félelem nem menetel, csak halkan üldögél köztünk.   Féltetted magad, szemed sarkából pillantottad leventék árnyékát, hallgattad eszed s szíved