Egyszer volt,
Hol?
A bükki kerek erdő közepében.
Úgy esett, hogy nagy lárma kerekedett. Csődület az éjszakában.
De pszt, hallgassuk csak:
Szentjánosbogárraj közeledik, zeng az erdő. Milliós tücsöksereg nyűvi rendületlen a vonót, miközben lassan a félhomályban feldereng egy kis lapulevél hintó.
Hat Szúnyogcsődör húzza, Futrinka hajtja:
– Gyí, lusták! Előre, lakodalom lesz ma még!
És valóban, ahogy közelednek látom már, íme az ifjú pár: Rózsabogár kisasszony, a csodás menyasszony és Nagytiszteletű Hőscincér úrfi, a dalia.
Micsoda pompa: pitypang fátyol, harmat cipellők, pókfonálból font nemes öltöny, ragyogó smaragd fűszálgyűrűk pihennek a mohapárnán.
A hintó megáll.
Éjjeli Lepke, a pap csendet int.
Röviden szól:
– Legyetek boldogok mindhalálig!
Gyűrű fel!
Csókra nyíljék a csáp!
Kezdődjék a nász és a tánc!
Ezzel rendhagyó móka veszi kezdetét. Hajnalig tart a tánc, fénylik a Hold, bódul a világ.
De ha’, virrad immár.
A paplan alól álmosan kacsint egy szempár.
Álom ez, vagy valóság?
Talán, ha esténként álomra hajtjátok fejetek, szemhéj függönyötök rejtekében újraindul a mese.
2017.07.24
Author: Potyó Katalin Borbála
Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.