Éjféli nász

Egyszer volt,
Hol?
A bükki kerek erdő közepében.
Úgy esett, hogy nagy lárma kerekedett. Csődület az éjszakában.
De pszt, hallgassuk csak:
Szentjánosbogárraj közeledik, zeng az erdő. Milliós tücsöksereg nyűvi rendületlen a vonót, miközben lassan a félhomályban feldereng egy kis lapulevél hintó.
Hat Szúnyogcsődör húzza, Futrinka hajtja:
– Gyí, lusták! Előre, lakodalom lesz ma még!
És valóban, ahogy közelednek látom már, íme az ifjú pár: Rózsabogár kisasszony, a csodás menyasszony és Nagytiszteletű Hőscincér úrfi, a dalia.
Micsoda pompa: pitypang fátyol, harmat cipellők, pókfonálból font nemes öltöny, ragyogó smaragd fűszálgyűrűk pihennek a mohapárnán.
A hintó megáll.
Éjjeli Lepke, a pap csendet int.
Röviden szól:
– Legyetek boldogok mindhalálig!
Gyűrű fel!
Csókra nyíljék a csáp!
Kezdődjék a nász és a tánc!
Ezzel rendhagyó móka veszi kezdetét. Hajnalig tart a tánc, fénylik a Hold, bódul a világ.
De ha’, virrad immár.
A paplan alól álmosan kacsint egy szempár.
Álom ez, vagy valóság?

Talán, ha esténként álomra hajtjátok fejetek, szemhéj függönyötök rejtekében újraindul a mese.

2017.07.24

Potyó Katalin Borbála
Author: Potyó Katalin Borbála

Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.2008 márciusában kezdtem írni. Az egyetem első évében.Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi. Azóta múzsák jöttek, mentek. Az egyetem véget ért. Az írás folytatódott. Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »