Jégvirágok
Mélyrepülésben a hőmérő higanyszála
Csizmát húz az utcára merészkedők fázós lába
Belebújnak a bunda mélyébe
Beleharapnak a tél örömébe
Lassan fehér lepel borul a városra
Így gondjainkat a hó alá rejthetjük
Nem gondolva arra, mit hoz a jövő
Ha a hó elolvad,s a tavasz végre eljő
A lelkek bugyraiban születik a remény
Egy új európát szülhet a választási eredmény
Hamar leszáll az est kedvünk lekonyul
Körülnézek: az ég gyorsan beborul
Lassan a szürkületben eltűntek az ablakok
Elszenderítettek fájó gondolatok
Sorban értesültem jó barátok haláliról
Könny csordult ki szememkből a fájdalomtól
Ahogy félálmomból szemem résnyire kitárult
A külvilág előttem ablak-jégvirágoktól bezárult
Behúnyva szememet közös múltunk eseményei
Történések, találkozások kedves emlékei
Fájó szívem emlékkönyvébe raktároztam
S fehérlő jégvirágok koszorújába zártam
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
