G.Nagy Éva Jön a tavasz
Mérgelődik a mogorva télanyóka,
fújtatva havat szór szerteszét,
érzi most már mennie kell,
ezért félti hideg, aszott életét.
Utolsó fagyos leheletét,
ráfújja hegyekre, házakra, fákra:
Ne bízz, ne örvendj ily korán,
hozok még deret a kutyákra!
Nem hisz neki már senki sem,
érzik szívükben a reményt,
hogy a tavasztündér már írja
a bódító Tavasz-költeményt.
Vége holnapra a télnek…
reménykedik az egész világ.
Most már mindenképp kibírjuk,
sóhajt a félénk hóvirág.
Tavasztündér készülődik,
színes világ váltja a telet.
Öreg, szürke hónapokat,
a tavasz most eltemet.
A mezőn a természet ecsetje,
keveri a színeket,
a fagyos föld melegedve,
e színek után eleped.
Ébredezik a kis mag a földben,
fű zöldül, hajtanak fákon a rügyek,
s e megújhodó tavaszi világban,
a szívekben újjá éled a Szeretet!
Author: G. Nagy Éva
G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."
