Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt.
Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap!
Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan, rám szakadtak.
Sokáig vártalak! Szempilláimra ólomsúlyok nőttek.
Suttogva hívogatott a képzelet a csodák országába, ahol te vagy!
Álmomban vártalak! Mosolyogva jöttél felém s arcodon ott volt
az érzés, amit nekem tartogattál, itt az öreg búslakodó fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt.
Vártalak! Reménnyel és szerelemmel teli lélekkel vártalak!
Annyira vártalak! Hogy újra eljössz és csókolsz, míg lemegy a Nap!
A percek, mint ha hátrafelé araszolva, vánszorogtak volna csak!
Csillagport szórtam lábaid elé az útra, hogy megtalálj hamar!
Sokáig vártalak! Mozdulatlanul feküdtem a homokon, hogy halljam
lépteid zaját, ha már közel jársz!
Álmomban vártalak! Szemeidben látni akartam magamat!
Erős karoddal öleltél szüntelen, itt az öreg búslakodó fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt!
Vártalak! Itt a fűz tövében, de te soha többé nem jöttél el!
Annyira vártalak! Elmúlt megannyi nélküled megélt magányos Nap!
A kéklő égbolt bárányai közül kinyúltak és együtt érzően
simogattak a fénysugarak.
Sokáig vártalak! Nem akartam hallani a szikrát, amitől azóta,
ha rád gondolok, a szívem mindennap megszakad!
Álmomban vártalak!
Éjjelente zokogva sírom el hozzád az imáimat, hogy meghalld és tudd, hogy
én még mindig, azóta is itt várlak az öreg búslakodó fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt!
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
