Ne számold az éveket

Edit Szabó : Ne számold az éveket

Volt egyszer egy nagy csapat,
nagyra törő álmokkal,
személyes találkozások,
ismerkedtek így a tagok.

Egy embernek nagy volt célja,
rengeteg pénz alapítványba,
tehetségek ápolása,
szervezése táboroknak.

Egy személyben rendelkezett,
burkoltan kért segítséget,
saját néven birodalom,
sok száz ezer számlájukon.

Önteltsége igen megnőtt,
nem kellettek a segítők,
egyik ember másik után,
felesleg lett, mert belelát !

Az emberek nem vesznek el,
gondolatuk értékre lel,
új csoportok alakulnak
és egymásra találhatnak.

Nem kell ahhoz szókincstanya,
versek kerülnek papírra,
egymás oldalán megosztva,
játékosan vagy komolyan.

Tétje nincs az együttlétnek,
téma akad jó előre,
fantáziánk nem szab gátat,
új barátok megtalálnak.

Érdekmentes versek sora,
kétség nélkül szórakozva,
kivesézve egy-egy témát,
hozza közel költők sorát.

A költészet nem egy játék,
gondolatod mind ajándék,
közé teszed, olvashatják,
irodalomból barátság !

Bőcs,2019.04.09.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A természet ölelésében

A természet ölelésében   Mikor hajnal csillan a hegyek peremén, a szél halk dalával végigsuhan felém, a rétek ölén még harmat álmodik, s bennem a

Teljes bejegyzés »

Mondd, mire vársz?

 Mondd csak, mire vársz még?  A jövőtől mit remélsz?  Tán még egy újabb nyarat?  De hisz a nyár,   számodra már szép emlék csupán.   Az utolsó nyarad is hűtlenül itt hagyott,   végleg elszállt.  Ma már ezen búslakodni kár.  Azon viszont sírnod kellene, hogy 

Teljes bejegyzés »

Aranyszálak

  Már rosszul kezdődik az egész. Üzen, hogy késik, ami korábban még soha nem fordult elő. De pár perc után befut, egyenesen a munkából jön

Teljes bejegyzés »

Árnyék a felhőkben

    Orson nadrágját porolgatva feltápászkodott és miután szeme hozzászokott a hajnali félhomályhoz, óvatosan körülnézett. Egy temetőben ébredt. A tegnapi lövöldözés után nem csodálkozott volna,

Teljes bejegyzés »

A CSÚCSON

Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre

Teljes bejegyzés »

Kilakoltatás

– Kinyitni!   Ádám riadtan kapta fel a fejét és kinézett az ablakon. Egy ismeretlen, kékes fekete kabátot viselő férfi állt odakint és határozottan kopogott

Teljes bejegyzés »