Vágyakozva várni

A mutató döcögve csordogál,

időnként talán meg is álldogál.

A távolság átkarolhatatlan,

a vágynak nyughatatlan napja van.

 

Sóhajok szállnak a levegőben,

elnyomott álmok felszínre törnek.

Nem érdekli már semmi és senki,

a munkát kényszeredetten teszi.

 

Egyfolytában csak rá tud gondolni.

Milyen jó lenne már vele lenni!

Rég volt, hogy utoljára csókolta,

finom érintését hiányolja.

 

Milyen csodás ölelő karjában

a tüzes puszi íze ajkára.

A lelke repesve kiszabadul,

szárnyakra kap, a magasba indul.

 

Nélküle élettelen a lakás,

nem töltheti be az űrt senki más.

Egyszer csak hirtelen a zár kattan,

forrón összefonódnak hangtalan.

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Hullócsillag

  A Hullócsillag elmúló villanása. Magányosan ballag Ő, keserű a pillantása, Lenéz ránk a magasból, tekintete nehéz, felfoghatatlan az a nagy teher, ami az Ő

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Látod-e?

Benne látod-e a viruló rózsában, az érlelő búzában, a kenyérben és a forrásban, az ég tiszta kékjében, a virágok tarka színében, napkeltében és napnyugtában? Hallod-e

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ne vidd el a nyarat!

Ne vidd el a nyarat! Hát már megint elindultál! Pedig tavaly szentül ígérted, hogy legközelebb már maradnál. De a villanyoszlopon észrevettelek. Ott álltál te is

Teljes bejegyzés »

Az ezüst fonál

1. Fejezet: Az érzelmek visszhangja A LunaVerse félhomály-erdeiben a csendnek súlya volt. Nem ürességet jelentett, hanem feszült várakozást, mintha a világ minden levele és ködpásztája

Teljes bejegyzés »

Az elveszett párbeszéde

Az elveszett párbeszéde -Miért félsz attól hogy lásd ezt a világot, A gyönyörűséget amit Isten az űrből kivágott? -Mert letörte szárnyaimat a Nagyúr, s szívemben

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen bárjában

  Az idő végtelen bárjában   A füstös félhomályban száll egy régi dallam. A múlt szépségeit idézi lágyan s halkan. Pipafüst köröz a halvány csillárok

Teljes bejegyzés »