Táncolj még velem!

Táncolj még velem!

Szikrázó fény, és néma zokogás,

küldi a sors egy fiú mosolyát,

amire vártam már éveken át,

– hallom a dallamát,

a végtelenbe vesző lágy szimfóniát.

 

Szerelem, szerelem! – most rám talált,

mégis fáj a kedves simogatás,

hogy mondjam el neked,- nincs esélyünk,

– örülj mit megéltünk,

csak ülj itt mellettem, ölelj!- ne beszéljünk!

 

Hulló hajszálakon remeg a lét,

lelkem téged vár, hallgasd a csendjét,

merengve nézel,- látom, hogy féltesz,

– csak a szemem kérdez,

ígéred, – velem táncolsz égi zenére.

 

Már csak illúzió mit kergetünk,

napok, és órák, amit nyerhetünk,

gyilkos kór hatalma tőlem ragyog,

– élőhalott vagyok,

szobámba osonnak bíboralkonyatok.

 

Remegő kezemen nyugszik kezed,

múló perc tépett álmokat temet,

szívünk még dobban, lassan,- de dobban,

– és könnyeink folynak,

arcunkon, remegő gyöngyként vándorolnak.

 

Még egy utolsó táncra hív a hang,

elringat, szépen cseng az estharang,

Megyek, hol valóra válnak álmok,

– angyalokkal szállok,

hófehér felhő leszek az égi vásznon.

 

Kristófné Vidók Margit

2018.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rezgés

Nem értem meg, miért könnyebb irigynek lenni, Mintsem a másikkal együtt örülni. Tényleg ezt akarjátok magatokban táplálni? Ahelyett, hogy a magunk útját akarnànk megtalálni. Miért

Teljes bejegyzés »

Átutazó

Soha, senkitől nem sajnáltam s irigyeltem semmit. Csak harcoltam mindig a többért, a jobbért, úristen, de mennyit… A magam életére összpontosítok, s próbálom belőle a

Teljes bejegyzés »

Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »

Éjszaka

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra

Teljes bejegyzés »