Istennő

Istennő vagy,ajándékba adtak az angyalok

Én csak ülök,s nagy döbbenten ,hallgatok

Csoda vagy,csoda mint a mesék varázsporral

S én szájtátva bámultalak,mikor megleptél az első csókkal

Még most sem,most sem hiszem el,hogy ilyen szerencse is érhet

Nagyon szeretlek Istennőm,bocsásd meg,e félszeg versikémet!

Steinsits Róbert
Author: Steinsits Róbert

Steinsits Róbert az Irodalmi Rádió szerzője. Steinsits Róbertnek hívnak, Budapesten születtem és itt is élek,mióta az eszem tudom.Bár Pesti vagyok,a szakmám nagyon is a vidékhez köt,baromfi és kisállattenyésztő a böcsületes végzettségem. Igaz sok éve már,mint kereskedő keresem a kenyerem.Nagyon szeretem az irodalmat,a kimondott és leírott szép szavakat,a könyvek,mindig is,a lelkem Templomai voltak.Versírással néhány éve foglalkozom,egyszer megláttam egy pályázatot az Irodalmi Rádió honlapján,és itt kezdődött kapcsolatom e remek társasággal,és a versekkel,ami remélem életre szóló lesz.Hiszem és vallom.hogy a leírt és kimondott gondolat és szó,szebbé teszi a Világunkat,és ha pár kósza Léleknek boldogságot okozok vele,már megérte papírra vetni őket!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tíz évem

Tíz évem   Költői éveim… Hogy hogy kezdődött egy versem tavalyelőtt? Melyet így írtam meg, Egy késő nyári délelőtt.   Összefoglaltam akkor, Hol is állok

Teljes bejegyzés »

Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »

A múzsák társai

   A múzsák társai   A tinta feketén karcolja fel a halhatatlant.   Rím dobban száz versben, és táncot lejt egy gyönyörű könyv.   Száz

Teljes bejegyzés »

Bocsáss meg, kedves…

Bocsáss meg, kedves…   Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem, mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben. Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak, s

Teljes bejegyzés »

Menedék nélkül

Menedék nélkül   Ma megint eszembe jutottál egy lassú alkony peremén, mint mikor köd ül rá némán, – csak hallgatok a csend ölén.   Vártam

Teljes bejegyzés »