Rózsa Iván: A bűntelen és a bűn

Rózsa Iván: A bűntelen és a bűn

Nagyon sokat kell előtte szenvednünk, hogy ezek után többet már semmitől se szenvedjünk. A bölcsességet nem adják ingyen. Ám aki egyszer bölccsé válik, idővel egyre bölcsebb lesz; aki erre viszont képtelen, egyre inkább leépül.
Felesleges az aggodalom. Persze, könnyen beszélek, hiszen olykor-olykor én is aggódom valamelyik általam szeretett személyért, de az aggódás nem old meg semmit. Felesleges időtöltés. Aminek be kell következnie, az úgyis eljön. Ha meg nem jön el, nem is kellett bekövetkeznie. Ez persze nem azt jelenti, hogy tétlenül, egykedvűen szemléljük a köröttünk zajló eseményeket: ezeket, ha kell és tudjuk; alakítsuk, formáljuk!
Jézus túl jó volt… Rendben van, hogy istápolta a gyengéket, az elesetteket, a szegényeket. Együtt érzett velük. De! A bűntelen magára vette a világ minden gondja mellett, az összes bűnét is. Azokat a bűnöket, melyeket mások követtek el… Pedig mindenkinek magának kellene elszámolnia a sorsával! Mindenki maga felelős a saját sorsáért!
Ezért vagyunk felnőtt emberek, vagy micsoda lények! Mi közöm nekem ahhoz, hogy Kovács Józsi, mondjuk Karakószörcsögön, ahol sosem jártam, a vita hevében fejbe kólintotta a haragosát?! Számoljon el ő maga az Úr előtt a tettéért! De kellő vezeklése után meg lehet neki bocsátani. Nem lenne szabad a bűnöket egy-két Miatyánk elmormolásával elintézni! Ez komolytalanná tenné a hitet! De ha a bűnös kellően komoly bűnbocsánatot tanúsít; elképzelhető, hogy esetleg tíz évig is eltart e vezeklési folyamat; már feloldozható a bűne alól. Természetesen ezen feloldozás eljöttének ideje az elkövetett bűn nagyságától is függ.
Nincs bűntelen ember. Nincs tökéletes ember. De arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb vétséget, stiklit kövessünk el. Ahogy arra is, hogy azt, amiben jók vagyunk; hisz mindenben nem mozoghatunk otthonosan; lehetőleg tökélyre vigyük.
Mindenki máshoz ért, de egyvalaki egyvalamihez biztosan. Ha máshoz nem, hát semmihez… Túl bonyolulttá vált mostanra a világ, ez már nem a polihisztorok érája. Mindenhez nem lehet érteni; csak a valóság egy-két, vagy esetleg több, szeletéhez. Csak az a gond, hogy ez a kor a rafinált és agresszívan gátlástalan félműveltek és a teljesen bunkók, és az általuk elbutított, sötét tömegek korszaka. Akiket hazugságokkal és, ami még veszélyesebb, féligazságokkal tart markában a pragmatikus és cinikus hatalom. A féligazságok sunyiságát, káros hatását ugyanis nehezebb felismerni, mint a nyilvánvaló hazugságokat.
Ki szenvedett jobban az ostorozásnál: Jézus, akit ütöttek, de aki egy más dimenzióban, más dimenzióból várta az ostorcsapásokat; vagy a római katonák, akik úgymond verték őt? Szerintem a poroszlók, mert egy idő után elfáradtak; netán izomlázuk, fizikai fájdalmuk támadt; s ledöbbentek: mit ki nem bír ez az ember?! Aki bár fizikailag szintén legyöngült, de bizonyos szemszögből nem is szenvedett; csak erkölcsi fölényéből származó szelídségével csendesen, nyugodtan tűrte, amit rámért az előre tudott végzete…

Budakalász, 2019. szeptember 27-29.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »

Kyrie eleison

Kyrie eleison Kyrie eleison Uram irgalmazz, irgalmazz a ma emberének Mert nem tudják, mit cselekedének,cselekedének Felforgatják a világot, , megverte őket az átok A sátán

Teljes bejegyzés »

Figyelmetlenség

Figyelmetlenség Szomorúan emelkedik a halálos baleseti statisztika Vajon mi okozza a mérhetetlen figyelmetlenséget Fegyelmezetlenség, vagy az élet vad hajszolása Nem lenne jobb inkább éltednek földi

Teljes bejegyzés »