Ajándék vagy

Ajándék vagy

Ajándék vagy,én ritkán kapok ekkorát

Isten elküldte hozzám,az egyik Angyalát

Ajándék vagy,én még soha nem kaptam ekkorát

Hálás vagyok,hogy ismerhetem,Isten legszebb Angyalát

Ajándék vagy,s én boldog ébren azt álmodom

Tenyerén hordoz most az Isten,minket,Angyalom!

Steinsits Róbert
Author: Steinsits Róbert

Steinsits Róbert az Irodalmi Rádió szerzője. Steinsits Róbertnek hívnak, Budapesten születtem és itt is élek,mióta az eszem tudom.Bár Pesti vagyok,a szakmám nagyon is a vidékhez köt,baromfi és kisállattenyésztő a böcsületes végzettségem. Igaz sok éve már,mint kereskedő keresem a kenyerem.Nagyon szeretem az irodalmat,a kimondott és leírott szép szavakat,a könyvek,mindig is,a lelkem Templomai voltak.Versírással néhány éve foglalkozom,egyszer megláttam egy pályázatot az Irodalmi Rádió honlapján,és itt kezdődött kapcsolatom e remek társasággal,és a versekkel,ami remélem életre szóló lesz.Hiszem és vallom.hogy a leírt és kimondott gondolat és szó,szebbé teszi a Világunkat,és ha pár kósza Léleknek boldogságot okozok vele,már megérte papírra vetni őket!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Asszonysorsok-Terike

Vénasszonyok nyara van. Fullasztó, páratelt hőség. A nyár zivataros volt, s most is lóg az eső lába. A konyhában állok a tűzhely előtt, az öntöttvas

Teljes bejegyzés »

Sötétben izzó szemek

A Tollforgatók Discord közösségben minden vasárnap kapunk egy kihívást ún. heti kreatív írói feladat gyanánt és az erre a hétre kiadott feladat lényegében az volt,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szilágyi Tünde

Hű barátom

Van egy hű társam, akit mindenki ismer, De senki sem olyan jól, mint én. Bús szavaim lettek a legjobb barátom. Hozzájuk szólok, hogyha szívem ég.

Teljes bejegyzés »

Emlékül barátaimnak

Emlékül barátaimnak Lábát lógatva fény ül a parton. Közelebb hajol egyre az alkony, és engedi itt, hogy a víz vigye, még hullámokat szelídítene. Száz meg

Teljes bejegyzés »

A megírt vers

A megírt vers Ma még megbocsájt az idő, miként az árnyék, hossza nő, hogy egyre több jel arcomon, árulja el rútan korom. Talán egy tündér

Teljes bejegyzés »