Hideg van. Nagyon fázok.
Most úgy odabújnék ölelő karodba!
Takarómat magam köré tekerem.
S visszatérek a boldognak hitt tegnapokba.
Hogy szerettelek! Úgy szeretlek!
Arcod csodálatába gyakran feledkeztem.
Ma meg csak siránkozok miattad.
Ebben a játszmában én nem nyerhettem.
Elmúltunk. Olyan hirtelen.
Pedig ezer tervünk volt a holnapokra.
Számolom a meg nem élt pillanatokat.
Életemben a kemény pofonokat a múltam adta.
Félig éltem. Veled lettem egész.
Hálás voltam mindig, hogy megtaláltalak.
De mintha tüzes villám csapott volna belém.
Mikor más karjában akkor ott megláttalak.
Csak fájtam. Élesek voltak a kések.
Kiszállt belőlem minden élet és az akarat.
Fejemben öltek ordítva a mocskos könnyek.
Zavarodottan véresre kapartam a falat.
Hogy tehetted? Mit tettél?
Hogy tudtad megtenni ezt ezerszer velem?
Mi voltam neked egy fél életen át?
Hová tűnt el olyankor az összes érzelem?
Hideg van. Kicsit még fázok.
A leégett gyertya, csonkig égett el hamar.
Elmúltunk és nem maradt belőled semmi más.
Csak a szemem és az a mást ölelő béna kar.
Hogy szerettelek? Örökig.
Hideg tenyerem markodban szorítottad.
Fájdalmamat röhögve köpted szembe.
Egységünket egy perc alatt a föld alá tapostad.
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
