Tegnap még ölelő karjaid közt boldogan pihentem,
te szorítottál engem, amit akkor annyira élveztem.
Mintha attól féltél volna, hogy azonnal elfutok,
és ha elengedsz, akkor tovább már nem maradok.
Tegnap még mézédes ajkaid ízét mohón kóstoltam,
Te véresre csókoltad a szám, s ettől boldog voltam.
Mintha akkor egy jelet akartál volna rajzolni rám,
mintha tudtad volna akkor, nem csókolsz sokáig már.
Tegnap még szívemen hallgattam szíved dobogását.
Álmod vigyázva szívtam magamba bőröd illatát.
S mikor éjjel furcsa álmomból zavartan ébredtem,
te hozzám bújtál és izzó tested magamon éreztem.
Tegnap még azt hittem, mienk lesz örökre a világ.
Tegnap még kaptam tőled pár boldognak hitt órát.
Ma meg azt sem tudom, hogy hol vagy merre jársz.
Mintha nem is létezett volna soha a tegnapi világ.
Tegnap még szerettél, ma már meg sem ismertél.
Tegnap még a számat véresre csókoltad és öleltél.
Őszinte szerelmemen ma már csak otrombán nevettél.
Mit is hittem? Hisz tudom, hogy jelet ma már másra tettél.
Author: Kapusi Edit
Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...
