Minden forrásom belőled fakad

Minden forrásom belőled fakad.

Lepergő életem nehéz napjaiban
Kerestem, kutattam mibe kapaszkodjam
Sok csábításnak sikerrel ellenálltam
Vétkeim közt pedig meg-megálltam
Megkeresni az egyetlen helyes utat
Az útelágazás a Golgota felé mutat
Légszomjamban levegő után kapkodtam
Kezeimet akkor imára kulcsoltam
S láss csodát rögtön megnyugodtam
S éreztem az oxigént is visszakaptam
Szemeimet a feszületre vetettem
S akkor mindig úgy éreztem
Friss forrásvízhez jutottam
Sok-sok felesleges kört megjártam
Volt úgy, néha csodára vártam
Megoldást mindig abban láttam
Ha az ősforrást újból megtaláltam
Utamat tán már megjártam
Közben sokszor pihenésre vágytam
A gyilkos eszméket körbejártam
Más kiutat sosem találtam
Csak akkor, ha a megfeszített Krisztust láttam
Éltemben bármi jót cselekedtem
Mindig csupán azt éreztem
Minden forrásom az Úrból fakad
S mielőtt éltem megszakad
Megmártózom e forrás vizében
Vétkeimet ,hogy lemossa
S penitenciával feloldozza

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Autista vagyok!

Autista vagyok, az érintésre vágyom S közben kívánom, hogy ennyire ne fájjon az, hogy az előbb megfogtad a kezem. Gyere közel hozzám, de hagyjad meg

Teljes bejegyzés »

Alliteráció

Vígan vergődök vörös, vén vérben, Sajátom-e? Sajnos sejtelmem sincsen, halványodik, haldoklik hiú hitem, Magamra maradok, megiszom mérgem. Author: Machó Bese Géza Machó Bese Géza vagyok

Teljes bejegyzés »

Lemorzsolódás

Sajgón kapkodom már a levegőt, Nem bírom, a zsarnok Emeberevőt, Pislákolnak már a vén csillagok, Velük együtt én végleg kialszok, Zilálva én szerteszét pillantok, Valótlanná

Teljes bejegyzés »

Ki is vagyok én?

  Csak egy szkafanderbe zárt szelíd pillangó, Kinek szívét most elrejté a zimankó. Ki Ady, Babits és Radnóti függője, Pont az, ki saját története főhőse.

Teljes bejegyzés »

Némaság grasszál

Hallgat a kölyök, odakinn zápor, ordító fellegek tűntek fel a visszapillantóba, vissza… néztem őt s nézett engem, keresett, megkeresett válaszok, ármánnyal itatott kérdéseket kevert a

Teljes bejegyzés »

Tükörben

Elképzelt vágyálmod ködképét, Legbelső kétséged tépi szét. Önmagad eltűnő rejtekét Feszíti egy eltévedt álomkép. Belső vívódásod oka, Nem más, mint önmagad külső szónoka. Magányod egy

Teljes bejegyzés »