Minden forrásom belőled fakad

Minden forrásom belőled fakad.

Lepergő életem nehéz napjaiban
Kerestem, kutattam mibe kapaszkodjam
Sok csábításnak sikerrel ellenálltam
Vétkeim közt pedig meg-megálltam
Megkeresni az egyetlen helyes utat
Az útelágazás a Golgota felé mutat
Légszomjamban levegő után kapkodtam
Kezeimet akkor imára kulcsoltam
S láss csodát rögtön megnyugodtam
S éreztem az oxigént is visszakaptam
Szemeimet a feszületre vetettem
S akkor mindig úgy éreztem
Friss forrásvízhez jutottam
Sok-sok felesleges kört megjártam
Volt úgy, néha csodára vártam
Megoldást mindig abban láttam
Ha az ősforrást újból megtaláltam
Utamat tán már megjártam
Közben sokszor pihenésre vágytam
A gyilkos eszméket körbejártam
Más kiutat sosem találtam
Csak akkor, ha a megfeszített Krisztust láttam
Éltemben bármi jót cselekedtem
Mindig csupán azt éreztem
Minden forrásom az Úrból fakad
S mielőtt éltem megszakad
Megmártózom e forrás vizében
Vétkeimet ,hogy lemossa
S penitenciával feloldozza

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csend asszonya

  Volt egyszer, nem is olyan messze, de mégis távol mindentől, egy apró faház az erdő mélyén. Egy tó partján állt, magas hegyek ölelésében, ahol

Teljes bejegyzés »

Hangolódás

  Fenyő illat öleli át a kis szobát, Angyalszárnyak suhanása hallatszik át. Lobogó gyertyaláng táncol fehér vásznon, Közelg a várva várt, áldott, szép Karácsony.  

Teljes bejegyzés »

Elmerengve

Szabadok voltunk, mezítlábasok…Nyaranta boldogan rúgtuk a port.Jobb napokon friss cipóból kaptunk porciót,de leginkább szétosztottuk, kinek mije volt.A hirtelen zápor minket nem zavart,ázott a bőrünk a

Teljes bejegyzés »
Versek
Nyári Tímea

Füst…

Kék öblök lassan vándorló ködén át, Egy barna rúdba zártam most a mát. A parázs lüktet, mint a forró ér, S a szürke hamu lassan

Teljes bejegyzés »

Új arc a régi testben

Új arc a régi testben    Megszülettem újra, bús csodában, Valami meghalt, s nem volt sirató, Nem vágott kés, nem sikoltó kín ez, Csak egy

Teljes bejegyzés »