Minden forrásom belőled fakad

Minden forrásom belőled fakad.

Lepergő életem nehéz napjaiban
Kerestem, kutattam mibe kapaszkodjam
Sok csábításnak sikerrel ellenálltam
Vétkeim közt pedig meg-megálltam
Megkeresni az egyetlen helyes utat
Az útelágazás a Golgota felé mutat
Légszomjamban levegő után kapkodtam
Kezeimet akkor imára kulcsoltam
S láss csodát rögtön megnyugodtam
S éreztem az oxigént is visszakaptam
Szemeimet a feszületre vetettem
S akkor mindig úgy éreztem
Friss forrásvízhez jutottam
Sok-sok felesleges kört megjártam
Volt úgy, néha csodára vártam
Megoldást mindig abban láttam
Ha az ősforrást újból megtaláltam
Utamat tán már megjártam
Közben sokszor pihenésre vágytam
A gyilkos eszméket körbejártam
Más kiutat sosem találtam
Csak akkor, ha a megfeszített Krisztust láttam
Éltemben bármi jót cselekedtem
Mindig csupán azt éreztem
Minden forrásom az Úrból fakad
S mielőtt éltem megszakad
Megmártózom e forrás vizében
Vétkeimet ,hogy lemossa
S penitenciával feloldozza

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Utószó önmagamról

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »

Tátongó űrben

Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar.   Bolygók forognak ellipszis pályán

Teljes bejegyzés »