Szavakba szőtt idő

 

Illegető méh potroha int, s édes szava nyárnak
napsugarát nyújtja feléd bodzatányéron. Nevető fény
szántja a szép eget és vele itt van a holnap.
Bár ma lopott csók íze a felhőkig viszi fel kedvem
Őrzi a mária-tüske-tövis, vele küzd, fut a lonc és
ebbe a nyárba virít a titok. Leszek, élek.
Kell e ma küzdeni holnapokért? Lesz e még veled itt mond
nyári melegben, ilyen fájón izzó, szépség kegyelem, vagy
majd az idő viszi, és fedi bódulatát szerelemnek?

Évszakon homok pereg, megáll, köszön, lebeg
Hisz szavakba szőttem így neked, szerelmemet
Vágyva csókokat lehelsz, szirom köszönt megint
Bérc szilárdan áll, de búsan int időgerinc

Ha itt az ősz, lopott időnk a holnapunkon
csak árny. Veled ragad, lehel ma csókjainkon,
álmosan mereng, megpihen majd a szenvedély
Múlt idő nem érdekel. Lehetsz megint enyém!

 

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »