Harmatos hajnalon

Hűvös hajnalra ébredtünk ma reggel,

a levegő harmatpont alá esett.

A túrázástól nem vette el kedvünk,

mai nap valóra válhat a tervünk.

 

A nap a horizonton csak pislogott,

a fű köröttünk fényesen csillogott.

A harmatcseppek tangót járnak rajta,

a cipőnk a vizet róla lecsalta.

 

A bokrokon ringatózó fészkekből,

szárnyasok szálldogálnak fel ösztönből.

A csend időszaka lassan lezárul,

az tölgyerdő élete elénk tárul.

 

Gyönyörű a fák lombjának a zöldje,

halk zajokat sejlenek ki belőle.

Ez olyan, mint a selyem suhogása,

pedig csak mókus apró hahotája.

 

Itt a szív boldogságosan kitárul,

a kedves kellem befelé irányul.

A lélek lecsillapszik kényelmesen,

átadja önmagát a természetnek.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Héthelyi Krisztina: Csonti

Héthelyi Krisztina Csonti A kisfiú elégedetten nézte az égből hulló fehér pelyheket. Az apja megígérte neki, ha elég hó esik, kimennek és együtt hóembert építenek.

Teljes bejegyzés »

Veréb mama meséje Szent Ferencről

Héthelyi Krisztina Verébmama meséje Szent Ferencről Fázott a hold, ezért magára húzta csillagos takaróját. Az állatok elcsendesedtek, lehunyták szemüket és az álom titokzatos birodalmába léptek.

Teljes bejegyzés »

Feldühödött bikaként

Feldühödött bikaként   Feldühödött bikaként ködöt fúj a táj; lassan homályba tűnik minden, ami fájt.   Szívem, mint torz háztömb – csak sejlik már; ablakai

Teljes bejegyzés »